Tóth Sarolta: Gyermekeink mosolyáért

Tények feltárása
nem uszítás.
Nyomorunk gerjeszti
a lázadást.
Akinek tele a zsebe,
nem törődik vele.
Korgó gyomor morog,
hajléktalan vacog.
Fagyott testét hópaplan takarja,
fekete varjú siratja.
Olvasom a gyászhíreket,
naponta már több mint tízet,
nyugdíjas öregek, feleslegesek.
Ki tartaná el őket?
A munkanélküliek?
Nyugdíjuk megmarad az államnak,
takarékoskodhat.
Kevés gyerek születik helyettük,
szülni nincsen kedvük
az anyáknak.
Éhes gyerek látványának
szomorúságát
nem vállalhatja át,
feladja anyai hivatását.
Szegény gyerekként nőttem fel,
sokat nélkülöztem.
Pajtásaim sorstársaim,
ők sem hivalkodtak.
Ma a gazdagabb csemeték
megvetik a szegényt,
a szegényebbek megverik,
kis pénzét elveszik.
Nincsenek boldog gyerekek,
elhanyagoltak és kegyetlenek.
Nem akarok uszítani,
amit látok, elmondani.
Legyen boldog minden gyerek,
ők a jövő, törődjünk velük!
Ne fázzanak, éhezzenek,
tanuljanak élni tőlünk,
jó hírt halljanak felőlünk.
Becsületes munkát végezni,
gyerekként közösen játszani.
Hiszem, hogy ez megvalósul,
e gonosz világ megjavul.