Tomor Gábor: Emlékezet



A legszebb vagy a legvészesebb, 
egy megbúvó nagyon kedves,                                       
netán egy kínos érzelem?         
Mi az az élményed,               
ami máig megmaradt?           
’Egyre nem, ezerre emlékszem.’   


A kép címe: Hajnali csónakos; Markovics Gábor festménye.
   


4 megjegyzés :

  1. Igaz!
    nem lehet egy- mindennél fontosabbra - leszűkíteni.
    Álmunkban - tudatalattink olykor kiemeli - napközben még kísért, de elhalványul, mit minden más is a fonnyadó emlékezettel. Nem hiszek benne, hogy a szép emlékek a jelent bearanyozzák.
    Sajnos, én a kellemetlen emlékekre jobban figyelek - és ez nem szerencsés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emlékeinken evezünk át ingatag lélekvesztőnkkel, bizony. Míg eszméletünknél vagyunk, fel-felidéződnek az eltárolt képek. - Köszönöm véleményed, Sarolta! :)

      Törlés
  2. Egy emberben, felhalmozódnak az idő múlásával emlékei, és az egész, egy nagy kavalkád, maguktól, nem bukkannak fel intenzíven a jó emlékek.
    A rosszak, a rosszak intenzíven élnek, mert lelki sebet ütnek, ami él, és nem gyógyul.
    Ezeket, cipeljük életünk végéig.
    Jó a hatsorosod Gábor.
    gyuri
    Sajnos, elnyomni sem lehet őket, ők, állam az államban.
    Minden élethelyzetben képesek ütni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elgondolkoztam, miért is a rossz emlékek "fölénye"? Talán mert hajdanvolt félelmeinket hozzák vissza. Vagy szégyelljük a valamikori helytelen viselkedésünket, megalkuvásainkat. És igaz: életünk végéig sem kopnak le rólunk; a legváratlanabb alkalmakkor ötlenek fel bennünk, s újra meg újra megsebeznek. - Örültem soraidnak, Gyuri.

      Törlés