Amiről nem szabad beszélni,
arról hallgatni kell.
Akit nem szabad szeretni,
azt kerülni kell.
Amit nem szabad megtenni,
azt feledni kell.
Tilalomfák között élünk,
ezt fogadni kell.
Szabadságra van reményünk.
mindenek felett.
Szabad a gondolat és az álom,
nyugodt éjjelek.
Szabad a szépséget megcsodálnom.
a művészetet.
Létünk parancsa a munka,
életfeltétel,
akár a fáradtságtól összerogyva,
naponta végezni vele,
legjobb tudásunk, erőnk szerint,
amíg a szemünk tekint.
Ketrecében is szabad az ember,
tilalom , vágyak, parancsok
rácsa – akár a tenger.
Rázzuk a rácsokat, árkokat ásunk
magunk – magunknak.
Magunkra húzzuk a földet,
legyen a sírhelyünk zöldebb!
Szabadon szállt ez a gondolat,
álmodtam jövőnek szebbet,
csodálkozom, ha szebb lesz.
Hát igen. Végiggondolod, mi a helyzet, mennyi tilalom, ketrecbe-záró parancs; magunknak köszönhetjük mind. Na de, nem hagyod magad, Sarolta, álmodsz szépet... Végül azért felülre kerekedik a reális lényed: csodálkozol, ha a jövő szebb lesz. :)
VálaszTörlésKedves Gábor!
VálaszTörlésSokat csalódtam, de sokáig reménykedtem. Már nincs miért -életkorom, halálos betegségek, a társadalmi kilátások kilátástalanná teszik a reményt, a tabuk azt sugallják :győztek!
Áldott,szép karácsonyt kívánok neked,
és köszönöm empátiádat, figyelmedet, és azt is, hogy találkoztam itt veled.
Sarolta