Gyermekként még hittem a mesékben.
Egyszer volt, hol nem volt történetek
Csodás világában éltem.
Különös kalandok átélője,
Varázslatok hős szereplője lettem.
Szárnyas lovam repült velem.
Színesedett képzeletem.
Barátaim meselények.
Törpék, manók, jó tündérek,
Óriások, boszorkányok,
Megmutatták a világot.
Kiálltam a három próbát,
Teljesült három kívánság.
Mindig győzött az igazság.
Levágtuk a sárkány tizenkét fejét,
Kerestük és megtaláltuk a szerencsét.
Állatok is segítettek,
értettem a beszédüket.
Sajnos, az élet elrabolta tőlem a meséket.
A valóság – szomorúság, gondok,
Elvesztek az illúziók, csonkok.
Maradtak az álmok, már józanul látok.
Gyermekemnek én mesélek,
Boldogok a gyermekévek,
Amíg hiszel a meséknek.
Értelek és megértelek, Sarolta. Nem véletlenül illusztráltam magam is mesés képpel a Frusztrált című rövidemet, éppen a boldogságról (is) szólván. Hiszen a mesék világa a mienk volt, abban minden vágyott is megtörténhetett velünk. :)
VálaszTörlésA régi mesék a képzelet álmai voltak, ma már nincsenek igazi mesék, csak hazugságok.
VálaszTörlésA gyerekek nem a szülőktől, meséskönyvekből hallanak meséket, ostoba képregényeket néznek, űrmanókat és egyéb szörnyeket. Ettől lesznek erőszakosak