Riba Ildikó: Porszem
tündöklő napsugárban
redőny rése közt
porszem táncol
magány szendereg
csókodtól csitul
pergő könnyem
beszéd bicsaklik
alszik a szó
hangod szelíden suttog
bőröm borzong
hidegen forró selymét
cirógatja kezed
Kép: Dr.Krekó Imre alkotása
Univerzumunk porszemeiként élünk mi is, sokszor magányosan, ha társtalanul. De azért vannak a jó barátok... és a közös életre vállalkozó társak, hogy a magányt feledtessék, meleget hozzanak... Igazán kifejező verssorok, kedves Ildi. :)
VálaszTörlésKedves Ildi,
VálaszTörlésGyönyörű ez a vers, nem is tudom mit írhatnék még :)