Lelkemben versek daloltak,
boldog énekes madarak,
szárnyra keltek, felrepültek,
az életben gyönyörködtek.
Jaj, az évek egyre fogytak,
a madarak elhallgatnak.
Lelkemben csak a csend remeg,
bánat és fájdalom cseveg,
nem hallom már az éneket.
Csőrében elvisz egy madár,
a halál völgyében leszáll,
elénekeli himnuszát.
Az életről, az elmúlásról, s bizony az alkotóerő kihunytáról írtál szép sorokban, kedves Sarolta! :)
VálaszTörlésKedves Gábor!
VálaszTörlésKöszöntelek, köszönöm mindig várt kedves , éltető üzenetedet.
A fájdalmak elpusztítják a kreativitást is - de a fekete hattyú már nem dalol.