Költészeti kávéházban ülve
elmerengek magamba merülve.
Asztalomra kintről betör a fény
a táncos játéka cseppet ledér.
Minden mozdulata bájos, szerény,
kecsessége igéző, nem kevély.
Balerinaként karomra téved,
melegíti, mint hűvös sötét éjt,
sosem tévesztve az örökös célt:
léted ne legyen hamis, mesterkélt.
Related Post
Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
Mátay Melinda Mária :Jegyzetek a XII. Slam Poetry bajnokság előválogatójának margójáraMég nyílnak a völgyben a slammer virágok,egy zöldellő drogos épp tovaszaladt -Esőtől áztatott kaput
Radnai István: Időfolyamforró öllel fogadott a nyáraugusztus unja a szerelmetmire véget ér számtalan fellegszáll esőtől ázo
Blank Judit: MegbocsátásMa kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák köztNyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét,
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.