Költészeti kávéházban ülve
elmerengek magamba merülve.
Asztalomra kintről betör a fény
a táncos játéka cseppet ledér.
Minden mozdulata bájos, szerény,
kecsessége igéző, nem kevély.
Balerinaként karomra téved,
melegíti, mint hűvös sötét éjt,
sosem tévesztve az örökös célt:
léted ne legyen hamis, mesterkélt.
Riba Ildikó: HiányodŐszönként eszembe jutsz,mikor falevelet kavarsziszegve, szívembe marvakíméletlen szél. Kócolja
Riba Ildikó: Ajtómnál "Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be." csak néztem arcodat titokbanhalszemen 
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Riba Ildikó: Égi ecsettitokban tángáltamszomorú szívedszótlan suhanjlétemnek legyél mankó félig törött támaszvigaszu
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Riba Ildikó: Remeteszomorú remeteélete reménytelenelvét mindentamit csak lehetfa odvában töltizord szavú teletmeleg el
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése