Már nyílnak az orgonák,
a lila akác is pompában áll.
Fénylik a reggel.
Madárdalt dajkál az öreg tujám.
Bennem a sóhajtás, akaratlanul is
Imára kulcsolja kezem...
Milyen lehetett a hajnal, akkor...
Sok szirmot hintettek-e a fák
Koszorút fontak -e a csillagok
Csilingelt-e akkor gyöngyvirág?
Dalolt -e a nap ott a magasban,
vagy könnyet hullatott az ég?
A patakok szóltak -e a szélnek,
hogy csendesedjen el a messzeség...
Száz éve mit gondolt ki az Isten?
Földre küldött egy kék csillagot
huszonhat éve már, hogy visszavitte
Azóta az égbolton ragyog!
Most nyílnak az orgonák,
A lilaakác is pompájában áll...
Fényes a reggel.
Madárdalt ringat az öreg tujám...
Bennem a hála ... Csillagom!
Imára kulcsolja kezem...
2016. április 16.
Related Post
Ruder Jana: LebarnultLebarnult a nyárhátán megkopott bőrehámlik szótlan...
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Ruder Jana: Ahova a Nap sem lát el...Hideg, sötét betondobozahova Nap el sem látrejti életed porát márványba vésett betűkreuj
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Riba Ildikó: Ölelkező fényekgombostű alkonyatot tűzfelvöröslő kék őszi égreegyszerű rajzán ezerálombeli szépreölelkező fényekor
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése