Már nyílnak az orgonák,
a lila akác is pompában áll.
Fénylik a reggel.
Madárdalt dajkál az öreg tujám.
Bennem a sóhajtás, akaratlanul is
Imára kulcsolja kezem...
Milyen lehetett a hajnal, akkor...
Sok szirmot hintettek-e a fák
Koszorút fontak -e a csillagok
Csilingelt-e akkor gyöngyvirág?
Dalolt -e a nap ott a magasban,
vagy könnyet hullatott az ég?
A patakok szóltak -e a szélnek,
hogy csendesedjen el a messzeség...
Száz éve mit gondolt ki az Isten?
Földre küldött egy kék csillagot
huszonhat éve már, hogy visszavitte
Azóta az égbolton ragyog!
Most nyílnak az orgonák,
A lilaakác is pompájában áll...
Fényes a reggel.
Madárdalt ringat az öreg tujám...
Bennem a hála ... Csillagom!
Imára kulcsolja kezem...
2016. április 16.
Related Post
László Mészáros: Káprázat Tekintetem kisiklik válladon.Már nem hallgathatom ela torlaszok félbetört ragyogását.Pillantások ke
Ruder Jana: Elköszönő... Az ősz fellépőruháján,melltűként még ott a nyár...Tompuló fénye,lassan beleolvada szeptemberi
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin
Mátay Melinda Mária : Álmomban hétszínkékHétszínkék csodaszőrű kuvasztsimogattam.Az övé volt.Előttem járt.Megmutatta asoha nem lát
Riba Ildikó: Viharszellő volt karodorkánerő dagasztottvihar lett szárnyad
László Mészáros: SziromhasadásCsak a tenyered akartam érezni!Nem a bordáimon, nem is az arcomon,csak test-meleg kabátom hideg gom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése