Korán jött szeles őszön a hideg
kéretlen erővel szobámba betört.
Régi emlékem vele rám köszönt,
gyermekként az iskola visszavárt.
Szomorkás félmosollyal fanyalogtam:
még meleg a nyár padba ülni kár.
Húzta kezem makacsul mélyre táskám,
nyafogtam is néha elég volna már.
Vége lett a diáklétnek, helyem másé,
könnyemet irigyen töröltem titokban.
Fájó szívvel néztem a téren virgonc
gyerekek után, kikre becsengetés várt.
Riba Ildikó: Ajtómnál "Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be." csak néztem arcodat titokbanhalszemen 
Riba Ildikó: TalányTetőtlen házbanmocsok és vér,szappan és kéj,szabad az ölelés.Zene szól,pattan a gitárhúr.Feldúlt lé
Mátay Melinda Mária: Az első gyermek (átirat) Redvás alagsorban hánynád 
Riba Ildikó: Szűk időerőszakos szél kócoljabogokba csomózva csavarjagondolatom sima fonalátbonthatatlan szálak közöttker
László Mészáros: Egy lépésKezem kezedben, játssz ma így,fessük arcomra álmaid!Színezzük egész a csodáig,hajamtól egész a boká
Riba Ildikó: Kerítés barna léces kis kerítéshatár szélén körbenézlába mellett búzavirágpipacs nyújtja nyakát köré f
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése