Korán jött szeles őszön a hideg
kéretlen erővel szobámba betört.
Régi emlékem vele rám köszönt,
gyermekként az iskola visszavárt.
Szomorkás félmosollyal fanyalogtam:
még meleg a nyár padba ülni kár.
Húzta kezem makacsul mélyre táskám,
nyafogtam is néha elég volna már.
Vége lett a diáklétnek, helyem másé,
könnyemet irigyen töröltem titokban.
Fájó szívvel néztem a téren virgonc
gyerekek után, kikre becsengetés várt.
Related Post
Riba Ildikó: JelekNémaság szavadujjad nyománjeled szalad.Pillangó szárnnyallevegőbe rajzolodszínes álmodat:rajta tava
Balogh Géza: Nyina Makszimova: Kővirág (Каменный цветок) (műfordítás)A türelem gallyán sorvad a részvét.Nincs már virágot tápláló oldat.Nem leled bennem éltető vér csep
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Riba Ildikó: KésBágyadt napsugarú őszi reggelenkönnyed mosollyal mondtad nekem:soha sem akartuk hogy temegszüless,
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Riba Ildikó: Hit Hópehely hintázik fák ágain,szél hárfája zeng jeges csápjain.Hó alatt alvó mag félve lapul,vár, míg
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.