Kapolyi György: Mondta a Vincent 3

Ha időnként belefáradsz ebbe a nagybetűs életbe, és a francba kívánsz mindenkit, aki él és mozog, és minden erőddel megpróbálod elviselni saját magad, lépned kell önös érdeked miatt.
Túl sok embert ismersz, rendszerint mindenki akar tőled valamit, és jótékonysági orgiáid szorgalmasan fojtogatni kezdenek, már önmagad elől is bujkálsz, lépned kell, mondta Vincent, és papucsával célba vette az ablaküvegen rohangászó legyet.
Terjeszd el magadról, hogy padlóra kerültél, és minden jelek szerint, ebből már nem lesz felállás.
Álhíred eredménye katartikus lesz. A rengeteg barát és jóakaró, a szimpatizánsok serege úgy tűnik el, mint  Kossuth a ködben.
Bajban ismerszik meg a díszes társaság, és ennek megismered kőkemény igazát.
Olyan egyedül maradsz órákon belül, mint a zordon hegycsúcs, még bogarak sem másznak rád.
Átölel a csend, és feledés.
Na, nem kapsz ettől idegösszeroppanást, számítottál az eredményre.
Végre maradsz magadnak, elmerenghetsz, mint egy kőszáli sas, szabadon szárnyalhatsz abban a létedben, amiben akarsz.
Levetkőzve nézheted a TV-műsorokat, nem tör rád senki, nem alkalmazkodsz senkihez, és nem kell viselkedni, ami egy rohadt marcipánmáz, alatta egy halom ragaccsal.
Akár leköphetnél a szőnyegre, baromi szabadságodban, csak nem teszed. Amit megtehet az ember- rizikó nélkül- azt nem is érdemes elkövetni.
Ápolgathatod az eltűnt barátok avas emlékeit, és adhatsz a Szent Antalnak egy százast, hogy kegyesen megvilágosította elmédet.
Mert mindent megér a szellem szabadsága, erről ne feledkezz meg soha,- mondta Vincent.
Majd ha megunod a nagy magányt, és társaságra vágysz ismét, hát elhíreszteled, hogy mégsem álltál fejre, és megint jönnek barátok, ismét kezdődik minden előlről, mert ez egy végtelenített tangó, amiből csak kiszédülni lehet. Ezek az élet ócska ügyei, nincs, hogy változtatni rajta, na meg nem is kell.
A képmutatás monotóniáját meg lehet szokni, pláne ha ismered is a sztereotip következményeit a dolgoknak, még kínos meglepetések sem érhetnek, ami egy biztonságérzetet is ad.
Minden újnak van egy rizikója, mi a fenének vállalj valamit, ami esetleg nehézségeket okozhat.
Az ember harminc éves koráig szerez barátokat,- ha nem elég okos- utána csak ismerősöket, akiket elég távol tart magától, mert nem igényel többet, meg nincs kedve csalódni.
Ha nem tudsz a magad barátja lenni, megette a fene.
Magadnak minden póz nélkül kiadhatod magad, nem kell szűrni a dolgokat, és ha te röhögöd ki tenmagad, az inkább mókás, mint sértő.
Marad az „Érdek barátság,” ami korrekt és áttekinthető, mert mindkét fél akar a másiktól valamit leplezetlenül, és mindenki jól jár, de legalábbis nem fizet rá.
Egy ilyen kapcsolatból igenis lehet egy egészséges baráti viszony, lehet egymást használni, de sosem kihasználni.
Ez, egy tisztességes kapcsolat fontos alapkövetelménye.
Mondta a Vincent.
 

Kép: Kapolyi György alkotása