Tomor Gábor: Éjjeli tisztogatás

Sokszor idézik jó Pascalt, aki szerint az emberek minden baja abból ered, hogy nem tudnak nyugodtan megmaradni a szobájukban. Különös... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Fotókat nézve

Különös érzés olyan fotóra nézni, melyeknek arcát más nem lehet években mérni. Díszes keretben üveglap védi. Kortalan holtak ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Mást jelent

nem szó szerint aki nyaklevest kap, pofon vágják, akinek szája jár, sokat beszél, akinek feje fő, töpreng megoldáson, akinek viszket... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mindig új

Kiolvasta, majd leteszi. Mereng is egy ideig.                    Visszatér, s hogy a könyvre rálát, mintha újba, nekivág. „De klassz... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Gyanú

Olvassuk a híreket: fegyelmező trollok      lepték el a tereket. Olvastuk, halljuk is, hogy lesik a tetteket. Félted sorsod, gyanak... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Farsangi hangulat

Hódoljunk a hagyománynak, legyünk vendégei maszkabálnak! Mulassunk, táncoljunk, ismert régi alakokba bújjunk! Ha hatalomra vá... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Táncoljunk!

A tánc ősi mozgásforma, állat, ember gyakorolja. Egyedül, párban vagy körben, bálban vagy családi körben. Van számtalan változata, ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mindenesek

Főzetek, sárkányfogak    görcsökre meg fejfájásra,                  kígyómarásra és sok másra.                                      T... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Munkatársak /Gyárfás történet/

Jól sikerült horgászás után nekifogtunk megpucolni a halakat. Az utóbbi időben ezt a szokást vezettük be, így nem kell otthon mocskol... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Hétköznapi veszélyek

Mottó: A háború vadállati dolog, de a vadállatok nem űzik olyan buzgalommal, mint az emberek (Morus Tamás) Pesti mindennapok... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Nem fáj

Fekszel a ravatalon, kezed mellkasodon. Nem fáj már semmi. Utánad telik minden. Zárult a világod–          nem fáj nem lenni. A ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Időkapu

A végtelen világegyetem időtlen. A véges létezők saját időt kapnak, amikor születnek. Nem lehet ismerni, hogy ez meddig tart és mi le... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Karriervágy

Az élet fejedelmének katonája vagyok, egyenruhát viselek, lábaimon bakancsot hordok. Menetelek, énekelek, teljesítek parancso... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Életerő

Vágy ez, vagy valami más? Netán csak ragaszkodás? Kutatod magad, és nem találsz szavakat. Merengsz, hogy mi volt,                ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Töredékek

Pillanatnyi múltak: mossa fejed, boldog anyád; együtt mentek; várnak rád.          Bánkódó jelened:                              mi ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Az idegek ajándéka

Az idegek különlegesek: a fájdalommal megismertetnek. idegháló átszövi testünket, a világgal, önmagunkkal megismertet bennünk... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Mementó

Nem vagy már több, mint bárki más. Léted csak egy szemvillanás. Emlékeim közt a szél ki-be jár, magával sodorja, mit senki sem ó... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Modern népvándorlás

Van sok ember, felesleges, munkája nincs, noha keres. Lesz belőle otthontalan, otthontalanból hontalan. Új hazát sem könnyen ta... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: A létezés útvesztői (Egyéniségek egy sorozatban)

Megérné hosszabban elemezni, hogy miért ülnek le naponta leányok, asszonyok tömegesen a televíziók kifogyhatatlan szappanoperái elé. ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Leleplező

Őszinte vagy, forogva magad körül. Ez egyben le is leplez:            hiúságod kiderül.                Megszenveded – ha őszintén f... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A Jó és a Rossz

Csillagtalan éjszakákon a fekete vak világban útjára indul a bűn Sötét maszkban megtámadják, hátba szúrják, kirabolják, aki ú... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Fájdalom

A fájdalom testi, lelki, figyelmeztet, örülj neki. A bajt – benned – megszüntetni próbálkozz! A fájdalom térben lehet lokál... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Önérzet

„Megint hívnak, keresnek! Kellek ám a többieknek! Senkit meg nem tévesztek: ismerik az értékemet!” Így szólott, s lerítt róla jelen... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Paletta

Újabb pártok születnek,    igéznek meg ígérgetnek      – középre és jobbra-balra.              S akiket képviselnek?            Ó, m... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A bohóc megpihen

Bohóc voltam sorsom cirkuszában. Poros porondokon botorkáltam, bukdácsolva komédiás helyzetek színpadán. Jól játszottam a s... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Hangokat hallok

Álomban jajgatnak, segítek, hol vannak? Macskanyávogás, kutyakaparás, Menekül a tolvaj, ez legalább nem, baj. Dörren a pu... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Utánad

Volt, ami volt. Lesz, ami lesz. Van, ami van; mivé lesz, nem tudom. De attól még: volt, ami volt. A kép aláírása: Nők kertben; V... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Örökös belelátás

Mottó: Az egyik legnagyobb baj velünk, hogy folyamatosan értelmezünk, ahelyett, hogy megérezni próbálnánk a dolgok lényegét. (Csejdy... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Hasonlatok

Olyan vagy, mint lombját hullató faág, egymáshoz verődve nagy erővel sikolt  bennem a vágy. Olyan vagy, mint fészkét elhagyó ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Dédunokám született

Ajándék az élet, nem kértük, de kaptuk, nem volt meglepetés, szülőként akartuk a gyermekeinket. Ez a kölcsönösség az élet ért... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Ennyi járt

„Vásároljon, velünk nyerhet!” Vásárolt hát, s mily előnyöket!          Megtudta még: kedvezményeit        élethosszig élvezheti. Ámd... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Keresztelő a szálláson

(részlet a Búvópatak, avagy hamu alatt izzik a zsarát című regényből – megrendelhető: undergroundbolt.hu) Megérkezett a király a ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mi jön?

Lótnak-futnak, sietők,                  készek is tenni mind                  a napi célokért. Milyen jövő jön, távlati? Nem feszíti... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Az élővilág rangsora

Víz, táplálék, fény, oxigén, ettől nő, terem a növény. észrevétlen a mozgása, csak külső erő cibálja. Nem kiált, ha szenved, engede... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Megtalál

Mindig megtalál.                Már meg sem lep.                                          Nem kutattad,            ő lelt meg téged. ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Szegények karácsonya

Halmozottan hátrányos helyzetben szegény családnak beteg gyermeke menekülj  Meseországba! A mesékben ragyog a világ, vannak c... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Fenyők között

Fenyők között hideg szélben kristályhó kavardul. Hold ezüstfényében gyémántként ragyog makacsul. Sarlóján fényfüzér-pókháló, ölébe... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Októberi ősz

Kövér köd ül a tó fölött, nem fúj a szél, nád nyöszörög. Párától nedves rögök között pörög egy rothadó görögdinnye széttépett l... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Szeretünk

Nyomot hagyni akarsz, szépet, igazat, emberit. Megszállottan dalolod, aki vagy, aki lehetsz. Mutatsz rosszat és jót: elénk teríted ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Lelki hatások

Mottó: Nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik.  (Mensáros László) Mennek tovább – Bátorság! – Bátorság! ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Kukac-barátság

Eső után találkozott két gyümölcsféreg, Egyik sovány, másik teltebb, eszmét cseréltek. Jól meghíztál kukac komám, szólt a soványabb... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Mondd, mit érlel

Mondd, mit érlel a sorsa, annak, ki feljutott a csúcsra, kitűzi büszkén zászlaját, fejére képzeli a koronát.. Körültekint - magas a ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mit tennél?

Ha tehetnéd, ugyan mit tennél? Esetleg tűnődnél:                                                  vajon a helyemben hogy járnál el h... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Utad

Korlátok között biztosan haladsz.          Nem kábítanak          hiún sikerek. Arcodon árkok,                                      ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Városi hajnal

Ezüsthajú öregapó éjszaka pihenni tér rózsaarcú hajnalra. Harmatpermet hull az égből, bimbók nyílnak kéjes széltől. Madárdaltól zeng... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Szeptember végén

A mézeshetek boldogságában különleges szerelmes verset írt Petőfi, a költő - szinte sírt. A múlandóság érzete kísérti: saját ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Életed

Az emlékezetes elsők. Az eszmélő korszakod.        Iskoláid, sok munkaév. Ártók és jóbarátok. Szerelem, küzdés. Öregség. Az egyetle... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Varjak

Fekete felhők gyűlnek, szélükön varjak ülnek. Károgó parti kezdetén, meleg szoba rejtekén hallgatjuk őket, te meg én. Surrogó szár... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Létnövelő

Nevess sokat! Fejts rejtvényt! Foglald el magad – tégy a hosszú életért! Tanácsokkal jól állunk. Megfogadnunk kellene még.      ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Himnusz a Békéről

Békét kerestem, megtaláltam, halotti csendben ült magában. Embert kerestem, nem találtam, maga pusztított fajtájában. Mit ér a... Tovább olvasom »