Annyira elbújt a ház a lombok között, hogy csak akkor vette észre az arra járó, ha már egészen közel járt. Hívogató zöld ablakkeretei... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Tisztulás
Kis színváltás csupán, lemossuk, gyerekek. Van ám elég ötlet hozzá! Bizalommal legyetek, önze... Tovább olvasom »
Kapolyi György: „MI FÉRFIAK”
Apollói termet, acélos dárda, lenyűgöző teljesítmény... Csupa olyasmi, amiről nem tehet, agyzsugora nem érdekli, pontosabban nem is tud... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Ha vágyódva elindulok
Ha vágyódva elindulok avar szőnyegű ösvényeden, a szorongás görcsét lenyelem, kiszáradt kút lesz a szemem…, …és nincs közöm hozzád világ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Házsártos feleség
Labdád lettem, feldobtál, leestem, belém rúgtál. Gurultam egy bokorba, varázsolt egy boszorka. Mérges kígyóvá változtam, lábikrádba bele... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Az idegen II.
"...és ott találkoztam egy férfival. Azt gondoltam magamban, hogy nekem ezzel a férfival kell továbbmennem. (...) Akkor nem érde... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A vándorköszörűs
A falu főutcája, ha nem sáros volt, akkor poros. Mikor feltámadt a szél, jóformán az orráig sem látott az ember. A széles, girbe - gu... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Párharc
Csúnyán rád vág az álnok végzet. Románcotok csődbe ment. Hitted, hogy leuralsz, mégi... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Debóra VIII.
Éjjel fölébredt egy pillanatra, mert hallott valamit, egy vékony hangocskát, nem is tudta honnan, de amikor már majdnem újra visszaal... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: A compó napja
Legmélyebb álmomból a csergő óra hangja ébresztett. Dühösen kiugrottam az ágyból, de amikor lenyomtam a gombját eszembe, jutott, hogy... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Eső
Azt mondod, szereted az esőt… szeresd hát monszun idején. Mert szárazságban könnyen vágyódsz az eső után. Szeresd hát, amikor minden ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mi a boldogság?
E témáról milliónyi írás is született már. Nemrégiben magam is vettem a bátorságot, gondolkodván arról, merre száll a kék madár. De i... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A kutya
Az emberszemű nagy fekete kutya minden délután megjelent a főtéren. Ráérős nyugalommal elsétált a szökőkúthoz, sokáig nézte a víz ját... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Debóra VII.
Az akácos felől már egyfolytában morgott az ég. Debóra felnézett a sötét gomolyfelhőkre és látta, hogy hamarosan vihar lesz, ezért gy... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Nélküled érkezem
Halkan szólj, kedves. Szelíden,szépen. Fénnyel kerítlek, és öleléssel. És ne kiabálj rám, semmiképpen! Tartozom neked egy nevetéssel. Vi... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Mindenem megvan.
Mégis kell a veszély. A borzongás. Az érzés, hogy élek. Ismerős, ugye? Kell, hogy összegyűrj, hogy belém marj. Karmold, harapd, égesd... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Itt a porban...
Emberek, nem látjátok, mennyire szenvedek? Sovány vagyok, éhes, fázom és reszketek. Eldobtok engem, mint felesleget, segítsetek, ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Lakjunk falun Kilyuggatott levelek /11.rész/
Sok volt az eső, hamar jött a meleg és párás nyár, a hajnali harmat is bőséges volt így aztán gyönyörűen burjánzott a kert, benne a... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Létkerék
Az emlékké tűnt időt visszaidézni hasztalan, pörög a malom szüntelen, tavaszra nyár, majd őszre tél őrlődik észrevételen, a kerék egyre... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Szimultán
Süt a nap. Végtelen csend öleli az erdő keszekusza, egymásba nőtt fáinak koronáit. Hangtalan, mozdulatlan, de lüktető élet. Itt, a je... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)