Ha vágyódva elindulok
avar szőnyegű ösvényeden,
a szorongás görcsét lenyelem,
kiszáradt kút lesz a szemem…,
…és nincs közöm hozzád világ!
bezárok előtted minden kaput,
ha csak pillantásnyi időre
belőled hozzám eljutok.
Megtisztulok szép gondolatban,
meztelen lelkem megmutatom,
gyönyörködve néz rám egy Isten,
és akkor a lába elé dobom.
2013.03.16.
Ó, múzsa ihlette gondolat! A teremtett büszkesége ez: lám, nem henyélek, meg is szépülök, nézd, mire vittem! :d
VálaszTörlés