Ő, meg csak csapzottan, kiizzadva, ernyedten feküdt az ágyában, a tárt ablakon bezúduló esti szél, borzolta ősz haját. Hogy-hogy be... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: relatív példák
Gulliver óriás volt a törpék között, meztelen mellett a rongyos is jól öltözött. a néma mellett ékes szóló, ki beszél, a halott melle... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Világunk
Harcok terepe, gyönyörök kertje, félelmek völgye, álmok édene. Ilyen volt veled – milyen lesz nélküled? A kép címe: Aranyhal a s... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Csak neked
Világszerte neked írnak írók, költők, minden szavuk lelkeden egy rovátka, azt rögzítik, amit éppen bele gondolsz, megérintik minden... Tovább olvasom »
Farda József: A pillanat
Van úgy, hogy a nagy körforgásban csak egyetlen pillanat marad meg az örökkévalóságnak. A kis vízcsepp együtt élt testvéreivel a ví... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Zavarban
Nagyokat nyelsz. Okított, nevelt, most figyel, mire vitted. Hitével, avagy cáfolva az... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Képzelgéseim
Ha jól belegondolok, és elkövetem ezt a hibát, azt kell mondanom, hogy az ember, végigképzelgi az egész életét. Ha nem teszi, akkor c... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Örök visszatérés
Van egy gyakran visszatérő álmom: lezuhanok egy magas szikláról. Látom a testemet összetörve, furcsa pózban fekszik egy gödörben. Tá... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Az idő
Élete fiatal éveiben még nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak, csak hallgatta, ahogy mások mondogatták, múlik az id... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Viharban
zeng és zúg búg és súg fúj és zúz odúba befúj fészket feldúl fagykeze benyúl fák bokrok alatt zokog madártorok Kép: Pintér ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Káprázat
hallgat a város hópihén alszik a táj ablakra rózsát didergő dérből fagy fest fényvirág szép szirmot bont derengő hajnal vöröslő n... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mentőöv
Megint tévedsz. Elnéznek. Együtt vétünk. Elnéznek. Zsák uraság – ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A kis hableány esete a királyfival
Hát bizony, ami megesett, az megesett. Azon már nincs, hogy változtatni. Hogy van e tanulsága a mesének, vagy nem is volt neki soha... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szilveszteri óbégatás
Az év utolsó napján mindenki vidám! Örülünk, ismét öregebbek lehetünk... Tűzijátékot lesünk, gyönyörködünk... Bezzeg a kutyák nem... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Megsajnálni
Sajnálható minden ember, megszánható, hidd el! Egyszer megeshet a szíved rajta, bármit láttál előbb rajta! Disznó, vagy goromba fr... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: A Hely
Mégis otthon kellene lenni. Egyszerűen a tárgyaink között. Már a harmadik tepsi meggyest sütném, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Fineszes világ
Mottó: A valóság illúzió, de valóságos illúzió. (László András, kortárs filozófus) Csak nyugalmasan Bakos úr nyilatkozik. ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Idő ostora
béklyóként maraszt hó helyett süppedő sár rémült napsugár idő ostora csattan hajt maga előtt tovább év hátán utas a talányos jöve... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Az alku
Dr.Faustus minden idegszálában érezte, megöregedett. Kívülállóként vizsgálgatta magát karszékében, vastag-kockás plédbe csavart tes... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Spirál
Dimenziókapu – zárja-nyitja egy spirál, hol eltűnik vagy feljavul egy cseppben a világ. (Pápa, 2015 tavasza) Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)