Tomor Gábor: Fineszes világ



Mottó: A valóság illúzió, de valóságos illúzió. (László András, kortárs filozófus)


Csak nyugalmasan  
Bakos úr nyilatkozik. „Kettőnek nem mennék el semmi szín alatt. Nem leszek hordószónok, és hordószónoklatok elemzését sem vállalom.”
Bakos úr erre mindig is törekedett: távol tartja magától az izgalmas életet.

Ugyanaz, kétszer
Bohócok, humoristák teremnek ma fölös számban. 
Komoly emberek – felelőtlen beosztásban.        

Szenvedélyek
Szörnyű meccs volt – nyilatkozta egykori MLSZ-vezető.
Nem hittem volna, hogy az előző napinál rosszabbat láthatok – így a másik drukker. 
Nahát, hogy egyesek milyen gyötrelmes hétvégi vándorlásra képesek!
Én sem gondoltam, hogy rajtam kívül vannak még nehezen megérthető szenvedélybetegek. Hobbim miatt a család érez bánatot: ha cseppnyi időm van, újságot olvasok…

Bűnbak-barát
Jó a szövetséges, ha kicsi is. Kudarc, visszalépés esetén azonnal kész a hivatkozás: ők mondták, és erősen ajánlották.
Lássuk be, ilyen a modernkori nyomásgyakorlás. 

Az igazodás kényszere
Röviddel a rendszerváltás előtt (!) X. úr belépett az állampártba. Emez leépült, X. úr viszont másik alakulathoz csatlakozva lett kormányzati tényező. 
Kovács úr töprengett e tanulságos történeten. Eddig tartott hezitálása. Döntött végre, belépett a több-pártba. 

Kérdés
Szerintem az év (de legalábbis az év egyik legjobb) kérdése lett az ÉS glosszaírójának megfogalmazásában e probléma: miért nem lehet levélben szavazni azoknak, akik hazaküldik a pénzüket, és miért lehet azoknak, akiknek a haza küldi a pénzünket?
Amit tudhatunk: államunk erőteljesen támogatja a külhoni magyar intézményeket és szervezeteket; viszont a kényszerűen külföldön munkát vállaló magyarok közül soknak szavazáskor, az egyszerű aktushoz jelentős távolságokra kell utaznia. – Az utóbbiakat illetően frappáns magyarázat: nekik nyilván telik is rá.   

Bátor
– Na tessék, pofon vágtak… Persze, azt hiszik, mindent eltűrök… de velem nem lehet kibabrálni, annál sokkal vagányabb vagyok, rólam ezt mindenhol tudják… Én aztán megválogatom, kinek tartom oda a másik orcám…


A kép Oleg Shupliak optikai illúziója


4 megjegyzés :

  1. Hát, jókat vigyorogtam Gábor.
    "A valóság illúzió, de valóságos illúzió"...Amit akár képtelen víziónak is meg lehetne élni...
    De nem az...
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóság, illúzió, vagy vízió, s abból is a képtelen fajta? Nem is tudja az ember, minek nevezze, amiben él. De ha addig élek is, kitalálom, feltéve, ha megihlet valamelyik szilveszter-éj! =))

      Törlés
  2. E kis csokorban a kedvencem a Kérdés, fűszerezve a nyelvi játékkal. Mert ugye mekkora különbség van haza, és haza között. Nincs még egy nyelv a világon, amelyben ugyanazzal a szóval egész más dolgot fejezhetünk ki. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is annyira, de annyira megtetszett e kérdezés, nyelvi játéka miatt is, hogy nem tudtam ellenállni, és idéztem rögvest. Úgy vélem, cseppet sem mellesleg: a kérdést illenék a lehető legkomolyabban venni! - Köszönöm hozzászólásodat, Ildi! :)

      Törlés