Sajnálható minden ember,
megszánható, hidd el! Egyszer
megeshet a szíved rajta,
bármit láttál előbb rajta!
Disznó, vagy goromba fráter,
magabiztos, pernahajder…
Adódhat az élet éppúgy –
hazavezet minden tévút.
Hát ha még elesett, jámbor,
urak közt vidéki vándor,
gyámoltalan, teszetosza –
senki sem lehet nyűg, soha!
Könnybe lábadt szemmel látod
magányában a magányod.
Megsajnálni azt jelenti:
lelkedben a fényt meglelni…
(Pápa, 2015. március eleje)
Versed felütésével sokban egyetérthet az olvasó. Sokban, mert például az embervoltukból kivetkezett (így mondjuk) gyilkosok, a fajtársak irtására szövetkezett gazok nem éppen a szánalom indulatára érdemesek. Persze, ők is valami okból váltak ilyenné, érthetjük ezt. Nehéz dolog ez a megértéssel, szánalommal, fájdalommal, kedves Árpád...
VálaszTörlésIgen, nem is olyan könnyű megsajnálni bárkit, épp ez talán e vers lényege, de erre a reményt, a pici belátását ennek próbálja az utolsó két sor megadni, hiszen azt érezte már biztos mindenki. Nyilván ideális viszonyok esetén mint minden, ez is könnyebb. B.Ú.É.K.!
VálaszTörlésKedves Árpád!
VálaszTörlésAz emberi gyarlóságról írt kemény versed érdekesen építetted fel. Második személyben, harmadik személyben , és végezetül az ige egyes szám első személyével megérteted érzelmeid özönét, befejezve azzal ami a legfájóbb, hiszen a magányban keresed a szépet.
szeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm, kedves Mila! Igen, a legvégén úgyis rájövünk: a másik emberben is ugyanúgy magunkat láthatjuk meg.
TörlésNagylelkű ember, aki egy tömeggyilkost is meg tudna sajnálni.
VálaszTörlésDe akkor is van fény az ember lelkében. :)
Mivel többen asszociálnak reflexből hasonlóra (általában, nemcsak itt), így kísérletet teszek ezen ellentmondás feloldására. Átgondolásom szerint ez nem egyének eredeti elhatározásából jön; ezek olyan eszmék, melyek sokakra tudnak hatni, de véglegesen mindenkire nem. A tömeggyilkolászás eszméje sohasem tud annyira "elterjedni", hogy kiirtsa a teljes emberiséget, mert mindig lesznek, akik ezt belátják mint őrültséget. A szeretet eszméje sem fog "mindenki fölött" "győzedelmeskedni", mert mindig lesznek idejüket inkább kétkedéssel töltők. Így nézve már nem egy konkrét tömeggyilkost kell megsajnálni adott esetben. (Mellesleg, költői kérdésként, és nem félreértve, mert nem politizálni akarok, ámde mert számomra furcsa: a potenciális tömeggyilkosokkal szemben miért nem kétkednek előre általában az embervédők? /Lásd migráncsok kapcsán./ Miért csak az utólag bebizonyosodóak /lásd pl. Sztálin/ szül belőlük beoltott félelmet? Mármint, utólag - megalapozottan ugyan, hiszen tény lett - megsajnálni már egy tömeggyilkost nem, de előre - napnál világosabb esetben - valakiről rosszat feltételezni sem szabad? Akkor melyik "irgalom" is az "ésszerűbb" és a "praktikusabb"?)
Törlés