Ha jól belegondolok, és elkövetem ezt a hibát, azt kell mondanom, hogy az ember, végigképzelgi az egész életét. Ha nem teszi, akkor csak van, mint egy ágyi poloska, bár nem tudom, hogy egy ágyi poloskának vannak é gondolatai. A képzelgés, olyan, mint egy étlap, amit olvasgatunk, bár egy vasunk sincsen.
Lassan, és kéjesen böngésszük a jobbnál jobb falatok neveit, félig hunyt pillák mögé rejtett, elhomályosult tekintettel, lelki szemeink előtt megjelennek az olvasottak csodálatos, meleg, illatozó párákba burkolt képei.
Ó méla lét, a képtelenségben!
Eszembe tolakszik, a „Disznókirály” áriája, „Az élet célja semmi más. Mint jó evés és jó ivás”.
Ezt a filozófiát elvetni, azért nem okos dolog, mert ugyan mitől leszek bölcsebb, ha folyamatosan zsíros kenyéren tengődöm?
Igaz, ha meg az ellenkezőjében lehet részem, az sem biztosít semmit, az elhízáson, és esetleges gyomorrontáson kívül.
Igaz, még mindig jobb, mint vágyakozva elszáradni, utolsó gondolataimmal felidézni a sosem élvezett gasztronómiai csodák képeit, képzelt illatát.
Hajjaj… Nehéz okosnak lenni!
Okosabb felállítani egy étkezésfilozófiai hitvallást, amiben esetleg elérhetem, hogy bár képzelgek, de nem kívánom megenni.
Helyette olvasgatom Hegel, helyenként sziporkázó gondolatait, vagy a súlyos étkek okozta egészségügyi förtelmeket.
Arról nem is szólva, hogy az állandó zsíroskenyér-kúra elszürkíti a világ látványa nyújtotta élvezeteket, lelkileg összedönt. Keserű leszek, és igazságtalan, mert belegárgyulok, hogy menekülve a be nem ismert problémámtól, észrevétlenül is állandóan ezzel foglalkozom.
De védhetetlen, hogy kialakuljon minden cselekedetemre valami képzelgés szülte hit, mert valami álláspontot kell minden esetben kreálni, az étkezésen kívül is.
Aztán minél görcsösebben ragaszkodom az elméleteimhez, annál nagyobbat durranok, mikor falnak megyek, ráeszmélve, hogy tévedtem.
Na, akkor betört orral, porosan, és szédelegve fel kell állni, és másik képzelgésben kell gondolkodni, hátha…
Aztán elmúlik az élet, vége a képzelgési kényszernek, de „Odaát”, lehet, hogy egy más leosztásban, de kezdem elölről…
Nem könnyű, ekkora bizonytalanságban élni.
Kép: Kapolyi György alkotása
Most már tudom, Gyuri, miért említetted már egy párszor a bizonytalanságban tévelygést. Óhatatlan ugyanis, hogy a képzeleteibe belefeledkező ember (s te ilyen vagy) végigtamáskodja elméleteit, miként a valóságban tapasztaltakat. Látszólag remek módja a vágykioltásnak, hogy fantáziálva róluk, rögtön le is beszéli magát az ember az élvezetükről... Igaz, aztán meg veri fejét a falba, hogy lehetett ilyen élhetetlen... =))
VálaszTörlésKedves Gábor.
VálaszTörlésLépten nyomon döntéseket kell egy embernek hozni, ha akar, ha nem.
Rendszerint olyan dolgokban, ami a hogyan továbbot érinti, és semmi megbízható előtanulmányokkal ne bír.
Így aztán, egy életen át, csak korrigálja magát.
Mert a dolgoknak, gyakran az ellenkezője sem igaz.
Ezek a tények, óvatossá teszik a kiválasztottat.
Köszönöm szavaidat.
gyuri
Remek leírása az állandó (lét)dilemmáknak. Szerintem nincs ezzel semmi baj, sőt ez jelzi leginkább a józan út, az egyensúly betartását. A vágyaink amúgy is sokszor keverednek a szeretet fogalmával, miként a szégyenérzetet is összetévesztjük, illetőleg akkor érezzük, amikor nem kéne (és fordítva), a gondolatok pedig kiválthatók. Aki nem bizonytalan, még nem feltétlenül jóravaló és jóakaró, kivéve talán, ha erős hite van.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy ide látogattál Árpád.
TörlésEgy élet folyamán, állandóan döntéskényszerben vagyunk, és
Nem súg nekünk senki.
A legnagyobb igyekezettel is hozunk döntéseket, amikről utólag sül ki, hogy hibásak.
De korrigálni alig van lehetőség.
"Az erős hit",magabiztossá is teheti a rosszul döntőt.
gyuri
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésBizony a mire vágyjunk és mire ne kérdése és az erre szóló megoldások, mert hogy azok nincsenek igazán :) meg kell próbáljuk átképzelegni az időnket ? :) mindenki megpróbálhatja a neki leginkább elviselhető képzelgésben tölteni az életét? nagyon tetszettek a humoros köntösbe bújtatott súlyos gondolataid.
Kedves Noémi.
VálaszTörlésJól érted azt, amit el akartam mesélni.
Örülök neki. Nem ragaszkodom az igazamhoz, de tartok tőle, hogy így van.
Köszönöm kommentedet.
gyuri
Képzelgünk, mert azt hisszük kell.S egyszer csak véget ér. Micsoda meglepetés... Vag kezdjük előről, vagy nem, ki miben hisz, aszerint. Tetszett. :)
VálaszTörlés