Kilencven éves lettem Megtörtént hát, mit nem is reméltem, Ím, megéltem 90 évem. Örvendett köröttem családom apraja, nagyja, s nem... Tovább olvasom »
.jpg)
M. Fehérvári Judit: Utazás Na'Conxipanba – Első lépések
Megjelent a Helyőrségben. A kép + Mocsár Zsófia Alexandra munkája, amit 16 évesen készített lépteim színes vásznakra száradnak k... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Örökség
Gyermekként sokat voltam egyedül. Megszoktam, hogy el kell foglalnom magam. Volt egy babám is, a nagybátyámtól kaptam. (ma i... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Dentaku - Poroszkálok megint kékbe nyúló mezőkön
III. Esőszagot izzadtak a házfalak. Az úton tengernyi pocsolya csillogott. A járókelők átugrották vagy kikerülték. Nem érdekelte Kallocsányt... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Múljak el
Olykor siratok még ködlő álmokat, hangtalan hajt merengő magány. Gyáva vagyok nélküled. Múljak el jeltelen, ne legyen lelkedben kényszer ham... Tovább olvasom »
Rusvay Balázs: A névtelen
Poros padlásokon ő hasadt cserép, min benéz az Ég. Szétlőtt hidak felett, ha csal is szemed, szivárvány lehet. Kopár hegyoldalon egy magoncn... Tovább olvasom »
Péter Péter: Váci éjszaka
A szétrobbant térben lilán füstöl a múlt, csillagok aranya verődik a tájra, megolvadt sötétség folyik az utakon, s ércesen üvölt ránk a teme... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Dentaku - Találkoztak Istennel
Novella öt felvonásban „...A legújabb kor 173. évében jártunk, amikor Felettesem a kezembe nyomta a fekete műbőrkötéses dossziét: egy vesz... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Talány
Tetőtlen házban mocsok és vér, szappan és kéj, szabad az ölelés. Zene szól, pattan a gitárhúr. Feldúlt lélek mélybe húz, ajtó helyén nap be... Tovább olvasom »
Balogh Géza: ajuna ajuna: a csend pillangói (бабочки тишины) (műfordítás)
amikor az élet elfelejt engem a kor kérdései megoldhatónak tűnnek amikor a világ megfeledkezik rólam a pillangók tenyésztésével foglalkozom ... Tovább olvasom »
Rusvay Balázs: Szarvasszív
Tiéd a szívem: nyíl vájta árok, enyém a szíved, meghűlve várok: fagyott avarból emelj fel engem, emelj az Égig, Szeplőtlen Isten! Agancsod á... Tovább olvasom »
Péter Péter: A Phlegeton partján
Őrült, vad, vakító kékség a tér: türkiz, zománc, azúr fényzuhatag; csak távol a hegyek ormán a dér fehérje szikráztat vakfoltokat. Lángol a ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)