Poros padlásokon
ő hasadt cserép,
min benéz az Ég.
Szétlőtt hidak felett,
ha csal is szemed,
szivárvány lehet.
Kopár hegyoldalon
egy magoncnyi fa:
ősvadon szava.
Törött kopja tövén,
hol tarack az úr,
virágba borul.
Hugyos cella falán
elrejti jelét:
egy bevésett név.
Halott isteneken,
rémálmokon át
várja rokonát,
hol a remény hagy el,
hol meghal a hit,
ő ad valamit.
Vallom: akárki ő,
nem mindenható,
de bennünk való.
Related Post
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Blank Judit: MegbocsátásMa kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák köztNyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét,
László Mészáros: SziromhasadásCsak a tenyered akartam érezni!Nem a bordáimon, nem is az arcomon,csak test-meleg kabátom hideg gom
László Mészáros: Káprázat Tekintetem kisiklik válladon.Már nem hallgathatom ela torlaszok félbetört ragyogását.Pillantások ke
Radnai István:jelek és suttogásokcsöndjével éleszt a hajnalkeresem a mutatókat az órána számlaphoz lapul az időhideg rázza hajnalt f
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.