Rusvay Balázs: A névtelen

Poros padlásokon
ő hasadt cserép,
min benéz az Ég.

Szétlőtt hidak felett,
ha csal is szemed,
szivárvány lehet.

Kopár hegyoldalon
egy magoncnyi fa:
ősvadon szava.

Törött kopja tövén,
hol tarack az úr,
virágba borul.

Hugyos cella falán
elrejti jelét:
egy bevésett név.

Halott isteneken,
rémálmokon át
várja rokonát,

hol a remény hagy el,
hol meghal a hit,
ő ad valamit.

Vallom: akárki ő,
nem mindenható,
de bennünk való.