Poros padlásokon
ő hasadt cserép,
min benéz az Ég.
Szétlőtt hidak felett,
ha csal is szemed,
szivárvány lehet.
Kopár hegyoldalon
egy magoncnyi fa:
ősvadon szava.
Törött kopja tövén,
hol tarack az úr,
virágba borul.
Hugyos cella falán
elrejti jelét:
egy bevésett név.
Halott isteneken,
rémálmokon át
várja rokonát,
hol a remény hagy el,
hol meghal a hit,
ő ad valamit.
Vallom: akárki ő,
nem mindenható,
de bennünk való.
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
Riba Ildikó: Szűk időerőszakos szél kócoljabogokba csomózva csavarjagondolatom sima fonalátbonthatatlan szálak közöttker
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Riba Ildikó: Ölelkező fényekgombostű alkonyatot tűzfelvöröslő kék őszi égreegyszerű rajzán ezerálombeli szépreölelkező fényekor
Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése