Poros padlásokon
ő hasadt cserép,
min benéz az Ég.
Szétlőtt hidak felett,
ha csal is szemed,
szivárvány lehet.
Kopár hegyoldalon
egy magoncnyi fa:
ősvadon szava.
Törött kopja tövén,
hol tarack az úr,
virágba borul.
Hugyos cella falán
elrejti jelét:
egy bevésett név.
Halott isteneken,
rémálmokon át
várja rokonát,
hol a remény hagy el,
hol meghal a hit,
ő ad valamit.
Vallom: akárki ő,
nem mindenható,
de bennünk való.
Related Post
Radnai István: Időfolyamforró öllel fogadott a nyáraugusztus unja a szerelmetmire véget ér számtalan fellegszáll esőtől ázo
Mátay Melinda Mária : Álmomban hétszínkékHétszínkék csodaszőrű kuvasztsimogattam.Az övé volt.Előttem járt.Megmutatta asoha nem lát
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
Ruder Jana: Szeretem én... Szeretem én a gyönyörű fákat, a törzsből magasra nyújtózó ágats ahogyan rajtuk szelídenezernyi
Mátay Melinda Mária: Még egy tanácsAz élethalált okoz!Jaj, szokjon le róla most!
László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése