Péter Péter: Váci éjszaka

A szétrobbant térben lilán füstöl a múlt, csillagok aranya verődik a tájra, megolvadt sötétség folyik az utakon, s ércesen üvölt ránk a teme... Tovább olvasom »

Péter Péter: A Phlegeton partján

Őrült, vad, vakító kékség a tér: türkiz, zománc, azúr fényzuhatag; csak távol a hegyek ormán a dér fehérje szikráztat vakfoltokat. Lángol a ... Tovább olvasom »

Péter Péter: Idegen tájon

Csak a por villog a napban, arcodba csap forrón a szél, fény lobban minden alakban, sárgán izzik, remeg a tér. Úsznak az árnyak a fényben, s... Tovább olvasom »

Péter Péter: Végakrosztichon

Selymez a sárga üröm leng a szélben a hanga érik a bükkön a makk s már a gesztenye barna olvad és árad a fény a nap mosolyát hinti  szerte f... Tovább olvasom »

Péter Péter: Az elhagyatatottság tükörszonettje (Fél évvel feleségem eltávozása után)

                      Kitekintve szemem homályos ablakán szobám bús, ásító, mély magánya fogad; a kín komor, sötét madara kinn a fán f... Tovább olvasom »

Péter Péter: Két Akrosztichon ikerszonettje

          Reménybe fulladt táj… Magyar ősi földek, Ezeréves átkok, ódon szittya falvak, Messze suhant álmok régen haldokolnak — ... Tovább olvasom »

Péter Péter: Két szonett

 Deákvári március: A téli sózott szóróhomok piszka az út töredezett kérgén szétterül csomósan a bűzlő kanális körül, és sárgállik, m... Tovább olvasom »

Péter Péter: Papírhajók

          Elúsztak már az élet folyóján gondolataim büszke papírhajói; nem tudom, elérik-e az öröklét ősi tengervidékének végtelenjét.... Tovább olvasom »

Péter Péter: Kicsorbult fények

                 Kicsorbult fények nyomában árnyak temetik korhadt, szétmálló múltad; a szétfreccsenő, olvadt homályban emlékeid mind ... Tovább olvasom »

Péter Péter: Messze tűnt már az a nyár

        Messze tűnt már az a nyár; lásd, most tél van, fehér, szikrázó tél… Mondd csak, álom volt csupán hogy voltál egyszer, s engem ... Tovább olvasom »

Péter Péter: Semmi

Nincs. Csak árnya kísért az éjszakában. Leszakadt ólmos fellegek sötétje zilálja szét a beszűkült teret. Az utakon fájdalom fekete szurka cs... Tovább olvasom »

Péter Péter: Ablak a negyedik dimenzióra

Kissé nehezen vettem lélegzetet. Mintha valami összeszorította volna a tüdőmet. A levegő fülledt volt, és olyan érzés telepedett rám, ... Tovább olvasom »