Tiéd a szívem:
nyíl vájta árok,
enyém a szíved,
meghűlve várok:
fagyott avarból
emelj fel engem,
emelj az Égig,
Szeplőtlen Isten!
Agancsod árnya
ölelje csontom!
Ága-bogában
elveszett otthon
emléke gyullad,
s igaz tüzénél
csillagnyi holtat
csillagos éjfél
szorítson Boltra,
láncoljon Égre:
fújtató lóként
Göncöl-szekérbe!
Karácsony legyek
vaségbe zárva,
s reményre nyíló
szelek havára
vezessen vágyam
vissza vadonba:
szeressek, éljek,
hulljak a lombra!
Tiéd a szívem:
nyíl vájta árok,
enyém a szíved,
melletted állok.
Eressz a vasból
szabadnak engem,
eretnek vadként
Hatalmas Isten!
Related Post
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin
Mátay Melinda Mária: Az első gyermek (átirat) Redvás alagsorban hánynád
László Mészáros: VérpirosMég nem tudom, hogyan mondjam el neked,olykor a csillagok eleven sebek.Vaksötét tükörbe hasadt hold
László Mészáros: NézlekNézlek,mosolyod kibontja álmom:Szelíd mennydörgés a szívütés,a kísértés tüskéinkioltott madárfénybő
Rusvay Balázs: A névtelenPoros padlásokonő hasadt cserép,min benéz az Ég.Szétlőtt hidak felett,ha csal is szemed,szivárvány
László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nagy László jutott eszembe, noha semmi köze az Ő költészetének ehhez a vershez. Talán, a téma miatt. Remek vers!
VálaszTörlés