Rusvay Balázs: Szarvasszív

Tiéd a szívem:
nyíl vájta árok,
enyém a szíved,
meghűlve várok:

fagyott avarból
emelj fel engem,
emelj az Égig,
Szeplőtlen Isten!

Agancsod árnya
ölelje csontom!
Ága-bogában
elveszett otthon

emléke gyullad,
s igaz tüzénél
csillagnyi holtat
csillagos éjfél

szorítson Boltra,
láncoljon Égre:
fújtató lóként
Göncöl-szekérbe!

Karácsony legyek
vaségbe zárva,
s reményre nyíló
szelek havára

vezessen vágyam
vissza vadonba:
szeressek, éljek,
hulljak a lombra!

Tiéd a szívem:
nyíl vájta árok,
enyém a szíved,
melletted állok.

Eressz a vasból
szabadnak engem,
eretnek vadként
Hatalmas Isten!