Vasi Szabó János: Dentaku - Találkoztak Istennel

 

Novella öt felvonásban

„...A legújabb kor 173. évében jártunk, amikor Felettesem a kezembe nyomta a fekete műbőrkötéses dossziét: egy veszedelmes felforgató aktáit. Rám, mint a Szolgálatnál a legjobbra, azért esett a választása, mert ez a fickó nem volt mindennapos eset: törvényeink, ideológiánk szerint nem is létezett!...”

Töredék Nyikolaj Lissonnak, a Mars (Marinyer) belbiztonsági tisztjének hangnaplójából.

Első helyszín:

...szűkös szoba, falain színes képek: csinos aktok, a legmodernebb

csillaghajók poszterei. A fiú a fotelben ül, füléig fölhúzza lábát. Vékonypénzű,

esetlen kamasz. Bongyor szőke hajú, kék szemű, tejfehér bőrű huszonkettedik

századi gyerek. Előtte két bőrkabátos, hórihorgas férfi áll.

– Igen, tegnap találkoztam Istennel – mondja a fiú.

– Arca nemes vonású volt, bátorságot, erőt és elszánt hitet sugárzott. Ruháján ősi jelek szikráztak a fényben. Kérdeztem tőle: miért öli egymást a sok felnőtt, mire jó a háború? Ő vállat vont. Pillantása, szomorú, átsuhant az arcomon. S mondá: „Nem tudom. Így volt régen, s így lesz majdan, amíg értik e három szót: pénz, gyűlölet, rossz hajlam. Hogy ez együtt mit jelent? Eljő az idő és te is megtudod!”

A fiú elhallgatott. A sors tükörvizében talán megcsillant előtte a jövő. S létezik azóta két szó, amit nem tud kiejteni: ez a gomba és a felhő...

Kódolt üzenet a Központnak:...egy fiú keresi Istent...stop...

Az ablakon túl felfénylő kondenzcsíkok zárják aranyrács mögé az eget.

Második helyszín:

...üres diszkó, a székek egymás hegyén-hátán, a fal mellett vannak

fölhalmozva az asztalokkal együtt. A koszos műanyagpadlón üres üvegeket,

sörös dobozokat gurgat a huzat, közöttük széttaposott csikkek. A kijáratnál ül a

lány, az egyik italfoltos asztalon. Idegesen hátrasimítja hosszú, hollófekete

haját. Alakja karcsú, keble telt, lába formás. Arca csinos: pisze orrú, dús

szemöldökű, éjfekete szemű. Száját és szemét kifestette. Előtte két bőrkabátos,

hórihorgas férfi áll.

– Igen, tegnap találkoztam Istennel – mondja révedezve a lány.

– Farmernadrágja volt és hosszú haja, bőrdzsekije fényes szögekkel díszítve.

Duzzadó izma fölött domborodott a pólója. Kérdeztem tőle: még most is, utána is szeretsz? Vállat vont. Forró tekintete végigperzselt arcom. S mondá: „Nem tudom. Én az Egyetlen vagyok, s te csak egy a milliárdnyi nő közül.”

És a lány nem látta többé. Szép arcán finom barázdát vájt az alácsorgó gyöngyházfényű könnypatak.

Kódolt üzenet a Központnak:... egy lány keresi Istent...stop...

Kint, valami hangosan elhúz a város felett.

Harmadik helyszín:

... dohányfüstös, zajos kocsma valahol az 1-es számú Marsvárosban.

Emberekkel zsúfolt helyiség, piszkos söntéspult. Mögötte unatkozó képű

felszolgáló könyököl. Virágjukat rég elhullajtott, kövér nők sürögnek a nép

között. Részeg csoport verekszik az ajtónál. Távolabb tőlük egy magányos

zugban ül a férfi. Erősen viseletes a ruházata. Borostás az arca, szeme vörös

ködben úszik. Zsíros haja kunkorodik, szája sarkából olcsó cigaretta lóg. Most

kikapja onnan, elnyomja az asztalon. Előtte két bőrkabátos, hórihorgas ember

áll.

– Egeen... Tegnap találkoztam Istennel – dadogja a férfi.

-  Fekete öltönyt viselt, fehér inget, csíkos nyakkendőt, haja ősz volt és kopaszodott. Kérdeztem tőle: van még remény a felkerülésre? Vállat vont. Eezüstkeretes, sötétített szemüvegén rémült arcom vibrált. S mondá: „Nem tudom. A tízből áthágtál már hét parancsolatot. Eridj, keress inkább egy kiskaput!” Ennyit mondott, esküszöm!

A férfi nehézkesen feláll, leszegett fejjel a kijárat felé indul, asztaltól asztalig imbolyog. Gyűrött, pacás zakójának felső zsebéből kiáll a piros pártkönyv sarka.

Kódolt üzenet a Központnak:... egy férfi keresi Istent...stop...

A kocsma zsivajába lassan erősödő dübörgés keveredik.

Negyedik helyszín:

...elhanyagolt farm, rozoga épületek a Valles Mariensis partján. Fénylő,

vöröses barna puszta öleli körbe. Mögötte, lent a Nagy Csatorna poros

kanyonja húzódik. A ház fotocellás bejárati ajtaja előtt toporog a nő. Kezében,

hátán öles csomagok. Súlyuk alatt ívben hajlik vékony dereka. Arcán légzőbeszélő maszk. Előtte két bőrkabátos, pilótasisakos férfi áll.

– Igen, tegnap találkoztam Istennel – mondja az asszony.

– Magas volt és karcsú. Haja divatosan nyírt, teste ápolt, sportosan, mégis elegánsan öltözött. Kérdeztem tőle: mért csak most tett boldoggá, egy rossz házasság és négy gyermek után? Ő vállat vont. Finom kezével végigsimította arcom. S mondá: „Nem tudom. Ha bűnt követtél el, bűnöd úgy a koré, melyben anyád a világra hozott, mint zabolátlan véredé, ami gátját nem lelve idegenben buzog. Élj tovább úgy, mint eddig!”Azzal eltűnt a szemem elől – mindörökre!

A két férfi befejezi a jegyzetelést. Az asszony pedig lesimítja szoknyáját, felveszi málháját és lassan elindul az ajtó, s részegen hortyogó férje felé.

Kódolt üzenet a Központnak:... egy asszony keresi Istent...stop...

A távolban – idegeket hasogató, sikolyszerű hang után – felüvölt az első sziréna.

Ötödik helyszín:

... fehérre meszelt szoba, a közepén barna íróasztal. Széles vállú ember ül

mögötte. Bőrkabátja a szék támlájára vetve. A férfi könyöke az asztal sima

lapján támaszkodik, lehajtott fejét tenyerében tartja. A háta mögött másfélszer-

másfél méteres piszkos sárga ablak tornyosul, zöldes árnyék rajta a Mars

máskor szikrázó ege. Ám akkor kövér füstgomolyokat ereget rá a lázadó

Ganümédészi flotta által bombázott, lángoló város. A férfi fölnéz, lassan magához húzza a diktafont. Rövid gondolkodás után bekapcsolja.

– Tegnap én is találkoztam Istennel – szól rekedten.

– Fényes glóriája volt, nagy szakálla, dús fehér haja, messzi, örökbe révedő kék szeme. Kérdeztem tőle: miért rossz az ember? Ő vállat vont és elmosolyodott. S mondá: „Nem tudom. Én belőled vagyok, s te mindezt csak álmodod. Egy tanácsot adhatok: soha ne feledd el! Isten benned él... magad vagy... önmagad!” Emlékszem, erős fejfájásra ébredtem. Néhány órának el kellett telni, mire végképp felocsúdtam és megtaláltam a helyemet családom, s munkatársaim szerető körében. Azt mondják: aznap csillagunk szokatlanul erős napkitöréssel lepte meg a Mars gyengécske légkörét, ez okozhatott sok hallucinációt...

Az ajtó szürke fémburkolata és a betonfal között vékony csíkban szivárog át a cián zöld gáz. A férfi erőtlenül az asztalra dől, lezuhanó feje kikapcsolja a diktafont.

Utolsó, rejtjel nélküli üzenet a Földre:... az emberek keresik Istent...stop...az emberek nem találják Istent...stop...az emberek nem találják Önmagukat...stop...vége...vége...vége...

A történelmileg hiteles adatok származási helye: Galaktikus Archeológiai Intézet. A Sol rendszer negyed – atomkori történetét kutató teológiai bizottság anyagából kimásolta: Hasszán Paulusz

O.P. Imám-presbiter.

Készült a harmonikus világrend négyszázötvenedik évében a kriszlám szent

földjén: Nouva Vaticanbolygóján. Insallah!!!

Pandúr kiejtette kezéből a köteget. Elméjét több ellenkező előjelű érzelem rohanta meg. Homlokán ráncok szaladtak össze, az öregedés cunamijának hullámai. Erőt vett a lelkében morajló fölháborodáson. Fölszedte a padlón szétszóródott lapokat, s most már rendíthetetlen nyugalommal végigolvasta az elbeszélést. Az utolsó mondat után tenyerébe kulcsolta ősz fejét. Ennyit suttogott:

– Bevégeztetett...

Ez volt az első gondolata: Kallocsány Sándor elveszett a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje számára. A klerikális ellenzék, az Unió ügynökei a befolyásuk alá vonták. Épp úgy, mint oly sok kiforratlan jellemű, ingatag hitű, idealista fiatalt! Mit is mondott? Összejövetel a Keleti lakótelepen... – nehézkesen föltápászkodott. Fél évszázad minden súlyát érezte lábába ömleni, amíg megtette azt a pár lépést a telefonig. Gyors mozdulattal ütötte be a számokat.