Péter Péter: A Phlegeton partján



Őrült, vad, vakító kékség a tér:
türkiz, zománc, azúr fényzuhatag;
csak távol a hegyek ormán a dér
fehérje szikráztat vakfoltokat.

Lángol a nap, fény veri a tájat,
fortyogó ónszalag a vén folyó,
a sík testén egy beégett vájat,
s hőt lehel rá az izzó tűzgolyó.

Ez már talán az ősi Phlegeton,
mi a Styx sötét vizébe árad,
társa: Lókütosz, Léthé, Akherón

— holtak vize: gyász, feledés, bánat.
Parázs a kín, kénszínű láng lobog.
Kik fogadnak majd? Szörnyek, angyalok?


1 megjegyzés :

  1. Gyönyörű a szonetted, ami nem kevés mitológiai tudásról is árulkodik.

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.