Megloptál

Itt hagytad
kezed nyomát a kilincsen,
a nyitva hagyott ajtón,
s látod,
önmagába zuhant, ami nincsen,
testemmé vált máris
hiányod.
Hangod létünk kottáján
semmivé lett,
tört barázda soron
felakadt,
lóg árván, mint tépett
kertajtón a lakat.

Megloptál,
mégse érzem üresnek magam.
Beérem én már
vezekléssel,
hogy tudd mennyit érsz nekem,
ha vagy.

Míg itt voltál,
felépítettelek
bevehetetlen várfalnak,
hogyha eldobsz magadtól,
neked
mások se ártsanak.


Seres László