Thököly Vajk: Anyanyelvem

http://mesekonyvem.com/2014/02/18/thokoly-vajk-anyanyelvem/comment-page-1/#comment-1045




Történt egyszer egy kisvárosnak az iskolájában, mikor is a tanító néni miután az utolsó óráját befejezte, úgy köszönt el a gyerekektől, hogy: „Legyetek jók és becsüljétek meg ezt a csodálatos anyanyelvet, melynek a betűit nemsokára meg fogjuk tanulni”.
- Vajon mi lehet az az anyanyelv? – töprengett Dóra, az egyik kislány. – Talán anyának a nyelvéről beszélt a tanító néni? De anyának a nyelvét, hogy lehet megtanulni? – gondolkodott ezen, és sehogy sem tudott rájönni, mi is lehet az az anyanyelv. Azon a délután édesapja jött elé az iskolához, ki mosolyogva várta a kislányt.
- Hát te, min gondolkozol ennyire lányom? – szólalt meg az apa.
- A tanító néni azt mondta ma, hogy anyának a nyelvéről fogunk tanulni az iskolában. De én nem értem, miért éppen anyának a nyelvéről fogunk tanulni, mikor vannak sokkalta fontosabb dolgok is! Miért nem tanulunk a számokról, vagy a betűkről? Én már láttam anyának a nyelvét mikor egyszer fagyit ettünk nyáron. – bosszankodott a kislány.
Édesapja mosolyogva fogta meg Dóra kezét, majd elsétált vele egy közeli padhoz, hol leültek mind a ketten.
- A tanító néni nem arról a nyelvről beszélt mellyel anya a fagyit nyalta, hanem arról, amit és ahogyan beszél. A szavak, amit kimond, a mondatok melyek elhagyják a száját. Ahogy hozzád szól. Ahogy mesét mondd neked, hogy megértsd azt.
- Szavak, mondatok, mesék? – nézett nagy szemekkel a kislány. – Milyen szavak és mi köze ennek anya nyelvéhez? – kérdezte újból izgatottan.
- Az anyanyelv az a nyelv, ahogy mi beszélünk, a magyar nyelv. És anya mivel magyar nyelven beszél és én is magyarul beszélek, nekünk ez az anyanyelvünk. Mikor még én is és anya is kis gyerekek voltunk magyar nyelven szólaltunk meg először. A nagyi is magyarul beszélt, tanított minket. Így ezt a nyelvet, vagyis, ahogy most is beszélgetünk ketten, magyar nyelven, te is tőlünk tanultad, anélkül, hogy észrevetted volna, hogy tanulod. Érted lányom.
Dehogy másnak is el tudd mondani miről is beszélgettünk most, tanuljunk meg egy verset, melyet ketten fogunk elmondani, hogy jobban megérts mi is ez a szép örökség.
Dóra boldog volt, hogy édesapjával verset fognak tanulni. Másnap már együtt szavalták el e verset, melynek címe: Anyanyelvem
(Dóra) – Édesapa, édesapa,
nekem is van anyanyelvem?
És ha igen, hol találom?
Olyan nehéz, ezt nem értem!
Anyának talán már láttam,
mikor fagyit ettünk nyáron,
lehet tévedek és nem az,
kerestem, de nem találom.
(Apa) – Kicsi lányom, anyanyelved
neked is van, mikor mesélsz,
azt jelenti, magyar nyelven,
édesanyád nyelvén beszélsz.
(Dóra) – Anya mikor kisgyerek volt,
a nagyitól tanulta meg?
(Apa) – Biza, és Te tovább kell vidd,
mint a mesében a tüzet!
(Dóra) – Ilyen nagy a feladatom,
hogy őrizzem, el ne vesszen?
(Apa) – Kicsi szívedben kell vigyázd!
(Dóra) – A szívemben anyanyelvem?
(Apa) – E nyelvet bíz szívek őrzik,
onnan sarjad minden ága,
oda hajlik friss vesszeje,
abból nyílik szép virága.