Tavasz jön...

tavasz jön újra
szilánkosra tört
téli mosolyom...
titkokba öltözött
némaságom foszlányait
a kert bokraira aggatom
s indulok ibolyaillatú
erdőkbe az ébredő fáktól
hitet tanulni...
még félem a halált
de fényszárnyú angyalok
vezetnek a ködön át
az ismeretlen
holnap felé...