Mintha álmodnám...
a trón színarany,
a karzat mély-lila brokát.
Bársonyszékek, tűzvörös
szőnyegbe süppedt lábnyomok,
almazöld ufók, földöntúliak.
Fenn nyájterelő kolomp,
lenn morajló hangorkán,
szuszogó, rágó, nyelő,
cafrang-fényes rangkórság,
a házban főúti-mód dukál.
Törvényre emelt önméltóság
keresztjére feszül,
s a bűn alól feloldoz,
mint az Isten.
Mintha álmodnám...
küszöbön túl minden más.
Rácsok, beton-védvonalak,
kilincstelen tölgyfa ajtók,
cifrázott rozsdás-(t)rendek,
hol minden lépcső barikád.
Süketelnek a vakablakok,
testüket óvó ősbölények,
kik nem látják, ez a világ
gőzölgő kondér-szegénység,
hajléktalanok, kígyózó sorok,
újságba csomagolt fagyhalál.
Rémálom ez. Kinn is, benn is,
mikor a lélek, ...a lélek alszik,
Jó lenne felébredni már.
Seres László
De nincs itt az ideje a kollektív ébredésnek! Meglepően rémisztő képekben mesélted el a történetet. Nagyon üt!
VálaszTörlésKedves László!
VálaszTörlésTetszett a versed, annyira,
hogy írtam is hozzá Dübörgő címmel.
József
Kedves László!
VálaszTörlésAhogy írtam, csak jó versre rudok reflektálni.
S többnyire akkor, amikor leírnám feléd véleményem.
A vers, tehát az én hozzászólásom versed igazáról, nagyszerűségéről.
Ha nem haragszol, több barátomnak is elküldtem így együtt e két verset, olyanoknak, akik az Egységtudatunk magasabb fokáról nézik szeretettel Fényember-társaink ébredezését, álmodozását, s egyöntetű a vélemény, hogy rokonlelkek vagyunk.
Dehát ha mindenki testvére a másiknak, ahogy Teca, a médium írja - és milyen igaza van! - akkor ez nem is csoda!
Márminthogy a Te életbölcsességed-írta vers szavaiból áradó keserű igazság morzsáiból nálam is összeállt a kép.
Gratulálok!
Barátsággal üdv: Farao