Méhraj zsong
körülöttem,
odvas fa
odújának vélnek,
vájatomban
fészket rakni készülnek,
amelynek fekete
fátyla alól
kikandikál egy-egy
mosoly,
nevetés,
kacagás.
Fészket rakna
vészesen közeledő
méhraj a múlt
nincs-idejére.
Itt nem lesz
méhlép!
Itt nem lesz
méhanya!
Itt nem lesz a
herének helye!
Itt nem kell a
dolgozó méh sem!
Mit nekem a
párzási tánc?
Engem megfojtana
talán.
Méhraj zúgott
köröttem,
odvas fa odújának
néztek,
emlékeim ajtaja
becsukódott,
az odú sírt
és kacagott
a nincs idő
mellettem
ballagott.
Markovic Radmila
Kedves László!
VálaszTörlésSzavaid mindig megtisztelőek számomra.
Köszönet érte: Mila
"... a nincs idő
VálaszTörlésmellettem
ballagott."
Ballagó idő!
Üdv: Szabolcs
"emlékeim ajtaja
VálaszTörlésbecsukódott," - ezért aztán nagyon rég jártam errefelé. De méhrajod "döngését" sok szeretettel olvastam.
Köszönöm drága Emőke.
TörlésÉn sem járok erre, meg máshova sem sűrűn.
Szeretettel és köszönettel:Mila
Jaj Istenem, Lászlót írtam Szabolcs helyett. Nemsokára megváltoztatom a nevem és így hangzik majd: Róza Róza Szkleróza.
VálaszTörlésElnézésed kérem: Mila