10 megjegyzés :

  1. Francis2017. április 5. 22:18

    Versedben csalódást fejezel ki, érzem, Ildi. Mintha a levegő is megállt volna a leírt helyzetben; becsapott szereplőnek rossz az ilyen üresség... ;(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 6. 19:44

      Megállt... A túl nagy várakozás, és szembesülés néha ezt váltja ki :)

      Törlés
  2. Kapolyi György2017. április 6. 1:06

    Ildi.

    Ez, az őszinte vágy szózata.
    Valami csodálatos élmény emléke, amit félő, hogy nem lehet örökre birtokolni.
    Igen jól sikerült írás. Gratulálok.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 6. 19:45

      Gyuri, az a baj, hogy a legcsodásabb emlék is halványul, és a pillanat bármennyire magával ragadó, mégis múlik. Köszönöm, hogy olvastad. :)

      Törlés
  3. Radmila2017. április 6. 8:13

    Haikuid hoz szívvel és szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
  4. Unknown2017. április 8. 10:50

    Kedves Ildi,

    Nagyon megfogott a versed, gratula :)
    Amikor az ember a szívét adta és a másiknak csak préda volt ?

    VálaszTörlés
  5. M. Fehérvári Judit2017. április 10. 18:52

    Az első remek, a második is tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 6. 19:47

      Köszönöm, kedves Ditta ! Örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )