Merre, hogyan? Utad keresed.
A földön nehéz, lehúz a sár.
Fölnézel, lám, a végtelen.
Gondolsz nagyot, merészet:
igaz újat, sosem-voltat.
Sóhajtasz, lassan ellebegsz.
A kép Kaliczka Patrícia alkotása
Tomor Gábor: Létező
Merre, hogyan? Utad keresed.
A földön nehéz, lehúz a sár.
Fölnézel, lám, a végtelen.
Gondolsz nagyot, merészet:
igaz újat, sosem-voltat.
Sóhajtasz, lassan ellebegsz.
A kép Kaliczka Patrícia alkotása
Kedves Gábor, végül mindenki ellebeg, csak nem legyen nehéz ...
VálaszTörlésÉrtem e vágyat, kedves Hajnalka; versben annyira nem is nehéz... Örültem megjegyzésednek! :)
TörlésSzép gondolat Gábor, emelkedett, tapintatosan megpendített valóság.
TörlésHa már ez van, legalább ne ijesztegesük magunkat, és egymást.
gyuri
Így tényleg kevéssé ijesztgetek, kedves Gyuri. S még inkább segít, ha a lebegő állapotra például úgy gondolunk: alkotói mélyvilág… - Köszönöm hozzászólásodat! (o)
TörlésEllebeg a versed is, de milyen igaz, amit írtál, s egyre jobban tömörítesz.:-)
VálaszTörlésÖrülök, hogy így érzed, köszönöm kommented, kedves Ditta! :)
TörlésKedves Gábor
VálaszTörlésHa lehúz a sár, nehéz fellebegni - csak kevés kiválasztottnak sikerül
A sár persze nemcsak nehezítő nyűg lehet, kedves Sarolta, éppenséggel ösztökélheti az amúgy egyéb feltételekkel is bíró próbálkozót... Véleményed köszönöm! :d
TörlésAz elmúlás minden téren jelen van.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Így igaz, kedves Mila. Például juthatunk arra az értelmezésre is: a gondolt merész, az igaz új éppen nem nyerhet teret, képzelője fásultan legyint, mindent hátrahagy, messzire megy. - Köszönöm szavaidat. @-)
Törlés