Szöllősi Irma: Legkedvesebb



Néztem az arcodat,
szemedet fürkésztem.
Eltelt évek alatt
megfakult egészen

A kispadra ültünk,
közben beszélgettünk,
ezer szép emléket
sorra felidéztünk.

Gyengéden  öleltél,
magadból etettél,
mindig óvtál engem,
Te sohasem féltél.

Virágot ültettél,
otthont teremtettél,
és ölelésünkből
erőt merítettél.

A hónapokat te
mosollyal mérted,
amíg elénk raktad
a meleg ebédet.

Sokáig azt hittem,
hogy te nem is érzed,
sosem éreztetted :
megtörtek az évek

Bár ölelhetnélek
még újra és újra
csókokat lehelnék
ráncos ujjaidra.


8 megjegyzés :

  1. Kevés verset olvastam, mely az édesanyáról szól. A "Legkedvesebb" soraiból meghitt szeretet árad: amiben részed lehetett, s amelyet mindmáig őrzöl, kedves Irma. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azt gondolom, Gábor, sokkal több édesanyáról szóló vers születik, mint gondolnánk. Legfeljebb évekig a fiókban landol, mint nekem egy másik Róla szóló versem, ami több mint 30 évig lapult az idegen szemek elől hogy kit mennyire szeretünk, ezt ha tudjuk is, igazán csak akkor értjük meg igazán, amikor már elveszítettük. Legalábbis most így érzem

      Törlés
  2. Kedves Irma!:-)

    Mindannyiunk nevében szeretettel köszöntelek az Allegória Portálon, s kívánom, érezd nagyon jól Magad itt!
    Nagyon megható verset hoztál, amelynek rám, a befogadóra történő hatását egy Weöres Sándor idézettel tudnék legjobban jellemezni:
    „A mindenség a szemedben fészkel.”

    Szeretettel:

    Ditta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Köszönöm kedves szavaidat, Ditta, külön köszönöm a szép idézetet...Igen. És ezek a szemek és tekintetek mindvégig elkísérnek

      Törlés
    3. És ebből a mindenségből minden veszteséggel eltűnik valami

      Törlés
  3. Drága Irma.

    Örülök, hogy itt vagy.
    Megrázó, és mélyen megható versedhez gratulálok.
    Örülök, hogy olvastam.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gyuri ! Hosszú hallgatásom okát nem szükséges részleteznem. Ennek a versnek számomra több tanulsága is van
      Azzal, hogy magunkba fojtva hallgatunk, nem oldunk meg semmit- igaz, ezzel sem - de egy veszteség, mindenképpen szomorú, ha kettő, az már szörnyű, ha három, az már rettenetes. És ezt meg kell tanulni feldolgozni, kiheverni...amit viszont nem lehet.Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel Irma

      Törlés