Az ünnepek alatt
A kis nyuszi szaladt
Kölnivel kezében
Lányt locsolni szépen.
Én is futok, szaladok;
Erről le nem maradok,
Ezért én most kérdem:
Szabad-e locsolni nékem?
(Rózsafa, 1995. április 16.)
Varga Árpád: Locsoló
Az ünnepek alatt
A kis nyuszi szaladt
Kölnivel kezében
Lányt locsolni szépen.
Én is futok, szaladok;
Erről le nem maradok,
Ezért én most kérdem:
Szabad-e locsolni nékem?
(Rózsafa, 1995. április 16.)
Azóta, hogy írtad, eltelt egy kis idő, kérdés: benned-e még e nagy locsolhatnék?! (Kérdésemre nem várok választ, kedves Árpád!) :d
VálaszTörlésSzerintem a locsolás utáni vágy senkiből nem hal ki. =)) Gondoltam megosztom ezt a gyermekkori húsvéti locsolkodóst is, úgyis sok a megunt talán.
TörlésSzia Árpád!
VálaszTörlésEz az archaizálás minden verseden átjön légyen az 1995-ös vagy későbbi. Alább jól írta Francis, hogy megpróbálkozhatnál - persze, nem egy ilyen versben - a szabad verseléssel is, mert nagyon sok a mondanivalód, s remekül állna Neked!
Judit
Köszönöm, kedves Judit! Való igaz, keresem még az igazi hangom, megnyilvánulási formám, és remélem, kiforr majd, és jól is fog állni.
TörlésXD
TörlésKedves Árpád!
VálaszTörlésNekem nagyon kedves a locsolóversed, mert még ma is, a szomszéd férfiak, az öcsém meglocsolnak, és nekem ez nagyon jól esik. Versikét is mondanak. Kicsit elbeszélgetünk. Hát nem szép dolog?
Fiatalkoromban (általános iskolában), készítettük a virágcsokrokat, meg az anyám az aprópénzt, mert ez volt a szokás. Amikor már nyolcadikosok lettek az osztálytársak, a pénzt nem fogadták el, csak a virágot.
Szeretettel olvastam versed: Mila
Kedves Radmila!
TörlésKöszönöm hozzászólásodat, e szép hagyomány okán! Örülök, mert ezek a szép emlékek adnak erőt az embernek. Akiket meglocsolnak, nem hervadhatnak el. :)