A világmindenség sem segíthetett rajtam,
amikor rám dobta nagymamám
fekete kendőjét az éj, mert
nem villogtak ilyenkor
csillagok az égen, mert
csillagközi, fekete útról
senki sem jött megfogni a kezem.
Szédülve zuhantam,
majd felszálltam, és
még feljebb, agyam
tisztán látott szemem helyett,
mennyire átlátszóan egyszerű,
és fájdalmasan szép volt
eddigi életem.
(Átdolgozott versem)
Van az a pillanat, vannak olyan időrészek, amikor megdöbbentően értékel át az agy: ezt írtad meg, és nem lehet nem érezni ennek igazát, kedves Mila! :)
VálaszTörlés"A Szép: igaz s az Igaz: szép!" (Keats) (p)
VálaszTörlésKedves Francis!
VálaszTörlésKöszönöm szépen szavaidat.
Szeretettel: Mila
Kedves Tibor, köszönöm az idézetet. Mennyire találó!.
VálaszTörlésszeretettel: Mila
A dal is az mondja. "csak a szépre emlékezem". Sokszor fájdalmas, de akkor is szép!
VálaszTörlésMerengésre ösztönző, nagyon emberi, az ember természetes állapotának a szelíd jóságot felmutató versedhez szívből gratulálok! üdv.: Árpád
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Szabolcs szavaidat.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Kedves Árpád!
VálaszTörlésJó volt olvasni értékes szavaidat. Köszönöm.
Szeretettel: Mila