Fűszeres illat, nyári éj,
a kerti tölgy alatt, a kis padon
hallgattuk a tücsökzenét
együtt boldogan.
Hervadásszagú az ősz,
a kerti tölgy lombja hull,
hallgat a tücsökhegedű zenéje,
zokog a magányos csönd.
Tóth Sarolta: Tücsökzene
Boldog nyáréj, szomorú ősz - s a tücsökkel kötöd őket össze, kedves Sarolta. Tetszett, ahogy a bennem is rejtőző hangulatokat előcsaltad. :)
VálaszTörlésKedves Gábor
Törlésidős korban néha nosztalgiázunk, pedig az elmúlás fáj
köszönöm, hogy visszhangra találtam nálad
Ha az utolsó sort megváltoztatnád, akkor slágert írnál, s nagyot szólót.
VálaszTörlésKedves Judit
Törlésmeglepett a dicséret, javaslatodra - hogyan változtassak - kíváncsi lennék.
köszönöm, hogy olvastál
Kedves Sarolta, azt hiszem, értem Judit "slágeres" javaslatát, s ki is gondoltam egy saját zárást. (Persze, ez egyéni megfogalmazás, egy lehetséges esetre. Beleértve azt is, hogy a versíró személyisége ekképp inspirálja, ezt elképzelhetővé teszi.) Saját befejezésem tehát például ilyen lenne: "hallgat a tücsökhegedű, / magamban is veled vagyok." :d
TörlésKedves Gábor
Törlés"szívemben szomorú csend"
ez nem lenne jó?
Igen, úgy vélem, ez hozzád jól illenék; benne érzem azt is, amit javasoltam, s egyben kifejezed lelked állapotát; Ditta is megerősítheti, hogy például ilyen utolsó sorra gondolt. :)
Törlés