Tóth Sarolta: A teremtő
Kell lennie egy erőnek,
kit a hívők istennek neveznek.
Akit fel nem fog az elme,
képzeletünk teremtette
különféle szerepekre.
Ami létezik, mind véges,
születik, pusztul, alkotni képes,
de kiszolgáltatott helyzetben néha
szüksége van isteni segítségre
vagy legalább a reményre,
hogy ha kéri, van esélye.
Bizonyítani nem lehet,
hasztalan keresünk érveket,
véletlent vélünk csodának,
hiszünk Isten irgalmának.
Elég a hit, az áldozat,
amit tőlünk isten fogad,
magyarázatot, új reményt ad.
Társadalmi tudatot formál a vallás,
szertartással közösséget formál.
Óriási összetartó erővel
erkölcsi szabályok erejével
szeretni és ölni késztet,
feláldozni értékeket, életeket,
isteni akaratért parancsra,
ez a vallás politikai arca.
Az emberi történelem tanúja
sokistenhit, egyistenhit változata,
az egy isten sok alakja mily furcsa,
érzelmeink, hitünk alakította.
Vannak köztünk ateisták,
magukat istennek tartják sokan,
szabadon választunk, változtathatunk.
Istennel, mint sorra vetted, sok mindent lehet magyarázni, általa például a történelem menetét is így-úgy fordítani. Örök élet reménye fejezhető ki, de még előbb e földön a népek, nemzetek, tömegek közös célokra irányításához is jól lehet élni a felsőbb erőbe vetett hittel. Teremtő - írod te is, Sarolta, s már e szó hallatán érződik igény, ajánlás, erő, vagy éppen parancsszó.
VálaszTörlésJó nagy levegővétel kellett a rapszódiához, kedves Sarolta! Jóra sikeredett.
VálaszTörlés