Mester Györgyi Néhány gondolat Vasi Szabó János „Dentaku” című könyvéről

Az Allegória Portál részletekben leközli Vasi Szabó János nagyra becsült szerzőjének egy teljes könyvét. Ezt azonban azonnal egy kritikával kezdjük, hogy így adjunk kedvet, ösztönzést és várakozást is a folyamatos olvasáshoz. 

Elöljáróban leszögezném: a fantasztikus irodalom nem áll első helyen nálam, amikor olvasnivalót veszek a kezembe. Szeretem ellenben a klasszikus regényeket, a hagyományos elbeszéléseket, és mostanában egyre több krimit olvasok. Természetesen, skandináv krimit. Vasi Szabó Jánost nem ismerem személyesen. Egy-egy könyvünk néha egymás mellett tűnt fel valamelyik könyves webshop kínálatában, illetve közös kiadónál is jelentek meg köteteink. Innen a „virtuális” ismeretség, ami nemrégiben kicsit szorosabbá vált azzal, hogy egy általa szerkesztett irodalmi tárgyú honlap meghívott „vendégszereplője” lehettem, jóvoltából pedig néhány írásom meg is jelent ott. A gesztust viszonozva határoztam el, közelebbről is igyekszem megismerni Vasi Szabó János írói munkásságát, megszerzem valamelyik nyomtatott könyvét, és elolvasom. A kíváncsiság hajtott, de hamar lelombozódtam, mivel papíralapon nem jutottam hozzá a köteteihez. Ekkor ajánlotta fel János, hogy elektronikusan rendelkezésemre bocsátja a Dentaku-t, amit örömmel elfogadtam. A szóban forgó, 2020-ban megjelent könyv bevezetésében elhangzott „figyelmeztetés” - Többé-kevésbé fantasztikus történetek - majdnem meghátrálásra késztetett, de belevágtam az olvasásba. És ahogy végig futtattam szemem az első sorokon, azonnal rögzült bennem: a szerző remekül fogalmaz. Gördülékenyen, élvezetesen, színesen. Az érdeklődésemet egyre jobban felcsigázta maga a kötet, illetve a kiadványban található, 14 címen szereplő, „többé-kevésbé fantasztikus történet”. Az olvasás során feljegyzéseket készítettem, a számomra legérdekesebb fordulatokat, gondolatokat, jelzős szerkezeteket kiemelve, mert mindenképpen szerettem volna visszajelezni a szerzőnek, megosztani vele a benyomásaimat, összefoglalni a véleményemet. Hát lássuk. Számomra a fantasztikum azt jelenti, hogy az ilyen témájú írások nem valós eseményeket, történéseket rögzítenek, ami aztán vagy elnyeri az olvasó tetszését vagy nem. Függvényében annak, mennyire különlegesek, szokatlanok a „kitalációk”, mennyire csigázzák fel az érdeklődést. Vasi Szabó János valami egészen különleges megoldást talált ki: úgy elegyíti a valóságot az képzeletbeli világgal, a napi történéseket, a közelmúlt eseményeit egy - meg nem történt, de akár valóságossá is válható - elképzeléssel, hogy az hihetőnek tűnik. És mivel erősíti meg ezt a hitelességet? Hát úgy, hogy a kitaláltak mellett - zuhanyhíradó -, belesző a szövegbe a valóságban is meglévő szervezeteket, elnevezéseket - Népköztársaság, Brezsnyevi SzU, vasfüggöny, elvtársnő -, tárgyakat - Galaktika újság, Fütyülős barack, Tökipompos -, közismert helyszíneket - Jászság, Víziváros, Grósz Károly utca, Piros Pipacs vendéglő -, márkákat - Videoton -, nézett TV műsort - Denver klán -, gépjármű típusokat - Ikarusz, Trabant -, vagyis csupa olyan dolgot, ami életszerűvé teszi a leírtakat. Politikai jártasságára, tájékozottságára jellemző, hogy - hőseit szócsőnek használva -, a véleményszabadságra alapozva, állást foglal konkrét politikai kérdésekben, amikor pl. Soros kerül szóba, vagy az „ellenzéki összefogás a radikális jobboldallal” szerepeltetése esetében. Egy helyen a „megosztott újságírói társadalomról” ír, illetve említést tesz arról, hogy „a világsajtó kemény kritikát adott a nacionalista hantázás tekintetében”. A szerző megalapozott tudásról, széleskörű ismeretekről tesz tanúbizonyságot pl. Daniken, Greenpeace vagy Csernobil említésével, amely szereplőről, eseményről vagy helyszínről valósághű körítésben tesz említést, úgy jeleníti meg. Hasonlóképpen érdekes, egyben találó szókapcsolatokat használ, amikor nemzetiségeket, nációkat jellemez: göcseji magyar, tolnai sváb, csatári krabót stb. A néhol fellelhető szlenget is a ”helyén” használja, a különböző szakmákban való jártassága pedig kivételes tudásra és ismeretgazdagságra utal. Ha már gazdagságról beszélünk, akkor feltétlenül ki kell emelni, hogy szókincsét tekintve Vasi Szabó János akár igazi „nyelvújító” is lehetne, mivel nem csak a könyvben szereplő számos fantasztikus tárgyra, elektronikai berendezésre, járműre lelt találó elnevezést, de időnkénti szófordulatai is egyediek, érdekesek - testölelő lépés = nagy lépés -, néhol pedig, mondhatni, meghatóan szépek, pl. két fehér ujj = templomtorony. Megragadó tájleírásokat, különleges jelzőket, hasonlatokat használ, úgymint a következő idézetben: „Isten arcának szomorú ráncai: szikkadt erdők, kiszáradt folyók…” Jó néhányszor valós helyszínen, de más közegben említi a napi vagy a közelmúlt politikájába ágyazott eseményeket - pl. Mostar lángokban állt -, vagy nyilvánít - lehet, hogy nem egységes megítélés alá eső - véleményt: ”számos tömeggyilkosnak szobrot emelt a hálás utókor”. A fentiekből is adódóan, az olvasó számára világossá válik, hogy a kötet szerzője igen széleskörű ismeretekkel, nagyfokú intelligenciával rendelkezik, egyben a világnézeti beállítottsága is - a megfogalmazott történeteket illetően - egyértelműen meghatározott. Egy letűnt korszak ismert, mélyreható társadalomkritikát megfogalmazó szlogenje is visszaköszön az egyik írásban: „Éljen az új főtitkár - kenyéren és vízen!” Remek környezeti és tájleírásokat találunk a kötetben, amelyek szinte leképződnek, megjelennek az olvasó szeme előtt. A személyleírások is nagyon érzékletesek, színesek, sőt, az egyik novellában a szemfüles olvasó a szerző névjegyére - V.Sz.J. - is rátalál, egy újságíró képében. Nem egy helyen, a könyv írója véleményt is nyilvánít, ami vélhetően a sajátja. Ilyen pl. a cigánytelep leírása, ahol a kiközösített szereplőt megszólaltatva, a következő szavakkal ad hangot a magánvéleményének: „Nem garázdák, csak mások vagyunk, és élni szeretnénk.” A könyvben olvashatunk még űrháborúról, „időrengésről”, amely az adott írás szereplőjét az új világba sodorja, konkrétan Európa szívébe, a Duna vonalában. Itt nem kell sokat találgatni a helyszínt illetően. Aztán hogy - ebben az „új világban” - a mozi, színház helyett, sportesemények zajlanak, ugyanakkor megmarad a - karácsonyra emlékeztető - Szerelmesek napja, amiből az a végeredményben pozitív következtetés is levonható, hogy akárhogy is változik a világ, az emberek alapvető morális fóbiái, kötődései megmaradnak. Talán elvárható lenne, de higgyék el, nem lustaság az oka, hogy egyik novella konkrét tartalmának ismertetésébe se megyek bele. Inkább azt javaslom, hogy akiben a fentiekben megfogalmazott véleményem alapján feltámadt a kíváncsiság, és érdekli ez a saját műfajában is megkülönböztetetten érdekes írásgyűjtemény, az az internetről töltse le. Olvassa el, gondolkozzon el a benne foglaltakon, mert érdemes. Új távlatokat nyit, és új megvilágításba helyez számos avítt elvet, érvet és véleményt.