Már ólomlábakon vánszorog a reggel,
üres beggyel gubbaszt egy veréb.
Nekem pont elég,
még emlékeimben a nap tüze ég,
most lelkem is deres.
Hideg ráz, szemem üveges,
minden távoli, és üres.
Soká lesz még tavasz.
A ravasz, élvezi, hogy élek, mint hibernált béka.
Döglött pók, a polc alatt.
Várom a havat,
ami betakar, alatta mély álmomban senki nem zavar.
Kép: Kapolyi György alkotása
Nagyon borongós hangulatban írtak a mostani szerzők (magamat is beleértve) - konstatálom soraidhoz érve. Talán, mert az egészség hibádzik, talán a téli depresszió az ok, mindez nem változtat a tényen: íródnak ezek a komor opusok. Azért te, Gyuri, várd a tavaszt, hóra meg ügyet se vessél! [-(
VálaszTörlésKedves Gábor.
TörlésNem tudom miért, de nekem, a dübörgő optimizmusom sehol.
Ez nem pesszimizmus, ez realitás, az meg sosem kedves.
Köszönöm véleményedet.
gyuri
Az elmúlás gyönyörű bemutatása, kedves Gyuri.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Kedves Mila.
TörlésÖrültem soraidnak, köszönöm.
Szeretettel.
gyuri
Rossz kedvünk évszaka a tél, ezt kiválóan érzékeltetted
VálaszTörlésKarola