Csak két hétre kényszerítsétek őket
megállás nélkül dolgozni hajnaltól hajnalig.
Csak kétheti bérükből tartsák el családjukat,
az asztalnál türelmetlenül várjon az éhes száj.
Csak fizessék ki minden számlájukat kétheti bérükből,
különben a sötétség a házukban sírva nyöszörög.
Taníttassák tehetséges gyerekeiket éhbérből,
hiába homályosodik el a Nap tudásuk fényétől.
Ezeknek van képük lustának nevezni a népet?
Ezeknek, akik egy fűszálért se hajolnának le?
Léptük alatt dühöng az anyaföld,
felforr a hegyi patak átlátszó vize.
Csak két hétre kényszerítsétek őket éhbérért dolgozni,
és ne engedjétek el onnan őket, hadd tudják meg: lusta-e a nép.
Létezni szükségben, eltartani családot, taníttatni a gyermeket - hogy telhet mindenre a kevés bérből? Nem véletlen az anyaföld, a hegyi patak szolidaritása... - Értékelem harcos indulatodat, kedves Mila! @-)
VálaszTörlésDrága Mila!
VálaszTörlésVersedben keserűség szól a nagy urakhoz. Kihitte volna, hogy ilyen világot kell megérnünk? Én örömmel távozom belőle, és remélem, nincs reinkarnáció.
sok szeretettel ölellek régi barátnőd Sarolta