Tóth Sarolta: Az Idő járása
TV hírekben bemondták:
„Holnap nem lesz időjárás.”
az időnek nincsen lába,
alkalmatlan a járásra.
Mi találtuk ki ezt a szót,
magyar nyelvűeknek valót.
Természeti jelenségek:
vizek, szelek, hőmérséklet
változásait nevezzük
emlegetni is szeretjük,
hozzá igazítjuk terveinket.
Időjósnak lenni szakma,
tiszteljük, ki megtanulta.
Az idő nem jár senkinek,
mégis fontos mindenkinek.
Nyugodtan bízhatunk benne,
tapasztaltuk, miért lenne
valaha hiány belőle?
Az idő eljár felettünk,
mi távozunk belőle,
Ő végtelen, mindörökre.
Vicces kezdettől jutottál el a zárásig, minden élő eltávoztáig, kedves Sarolta. Petőfi még két évtizedén sóhajtozott: "Húsz esztendő... az idő hogy lejár!" - sokáig élve jóval hosszabb időt siratunk el. Bár olykor úgy élünk, hogy nincs időnk semmire, ezt végül is csak odavetve mondjuk - hiszen mindenre annyi időnk jut, amennyit szánunk rá... Abból a végtelen hosszúságból... @-)
VálaszTörlésAz idő nagyon izgat engem mint létező, de megfoghatatlan, bennünk van és
Törlésmi benne, de megállítani nem tudjuk, pedig néha jó lenne,máskor pedig elkergetni. Az viszont igaz, hogy amire akarjuk, arra ha időnk, ha alkalmasak vagyunk megtenni. A türelem is az időhöz köt bennünket.Biztosan ismered Assisi bölcsességét: adj türelmet, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni, bátorságot,hogy változtassak azon, amin tudok,és bölcsességet, hogy megkülönböztessem ezt a két lehetőséget.