Bánat hegyen könnyvirág,
bontogatja mélyre hajló bimbóját,
szomorú szirma illatot szitál.
Inda karján kismadár,
tüske lábát felsebezi; könnye
és félelme: viharban a tetszhalál.
Kezedben tartott szívem
vergődő szomorúság; az ősz valamit
halkan suttogott, nagyon halkan suttogott.
Szomorúság tölti el soraid, kedves Ildi, s csak azt tudom írni, amit előző hozzászólásaimban: átélsz valamit, melyet pontosan így csak te élhetsz át, és le is írod, ami ebbe a versbe legjobb megítélésed szerint beleillik. Szavaiddal érzést adsz át - a bánkódás is része,fontos része életünknek. :)
VálaszTörlésIgen, valóban az életünk része, s amennyire eltérőek vagyunk egymástól, annyiféle képet vált ki belőlünk ez az érzés. Hasonló dolgot mindenki másként él meg, és reagálja le. Köszönöm a véleményed :)
TörlésMeghatóan finom hangulatú érzéseket közvetítő soraid szíven találtak.
VálaszTörlésAz ősz szomorúságot keltő évszak
szeretettel Sarolta
Köszönöm, Sarolta ! Örülök, hogy sikerült érzéseket kiváltanom belőled :)
TörlésA nevem megváltozott, és nem tudom visszakapni a Karolát vagy legalább a Saroltát.
VálaszTörlésKérlek Ildikó, segíts, hogy ne legyek "ismeretlen"!
Sarolta
Jobb oldalon, ha jól emlékszem a "tagok"-nál, vagy lejjebb valahol, van bejelentkezési lehetőség, a gmail-es címeddel és jelszavaddal tudsz belépni. Ha sikerül, akkor "visszajön" a neved is.
Törlés