Megőrzött képsor múltadból,
ahogyan szemben álltok,
mögötted a srácok, sandítva hallgatók.
Az úr megint nem nyughatott.
Pódiumáról lenézőn széttekintve
hatalmát foghegyről, könnyeden jelezte.
Leszólta külsőd: Mi ez a maskara?!
Újabb merényét némileg álcázta,
jobbítás szándéka volt az úr álcája.
Érezted szégyen dühét, és máris
mintha erős hullám, láz tört volna rád –
habozás nélkül visszaszóltál.
Eleven benned az esemény sora,
a kínos helyzet, s aki kiváltotta;
és lelkedben a lázadó indulat,
mely hirtelen szökött fel magasra.
A pódium, a felsőbb jelképe előtted,
honnan a tekintély szúrósan méreget;
s ím, rögzült a dac acélja benned.
Felfogtad, mindig van esélyed;
adódjék mindenkor, ami csak megpróbál,
gúny vagy bármi más zaklatás:
előtted e képsor, mi úgy fájt,
és mutatja az irányt – az úr meg a láz.
Az Úr megaláz - ezzel dühöt vált ki a "maskarákból"
VálaszTörlésde mindig van megoldás, hogy visszavágj.
Aki uraskodik, előbb-utóbb rosszul jár. Pillanatnyilag akár győztesnek is érezheti magát, de tekintélyén, "úrságán" bizony már csorba esett... Köszönöm a véleményed, Sarolta! :)
TörlésKomoly témáról szól a versed, fájdalmasan, de nagyon.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Nem kevés kínos érzés fogja el az embert élete során, de az elsők - feltehetőleg éppen az elsőség okán - jobban megmaradnak. - Köszönöm véleményed, kedves Mila. :-d
TörlésÚgy látszik, hosszabb verseid is képesek elérni a "kívánt" hatást, Gábor. József Attila-i gondolatot juttatott most eszembe: "...szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát". üdv.: Árpád
VálaszTörlésSzeretnék hatni, de mint érzed, ettől nem vagyok hatásvadász. Jó ide az idézeted, kedves Árpád. Örültem hozzászólásodnak. :)
Törlés