lepkeként lebeg felettünk
a csalóka remény,
nem száll le soha,
nincsen lába,
lebegése tétova.
Életünk vékony fonala
a lepke útvonala.
Hímporos szárnya kopik,
vékonyodik,
Hálóval kergetjük, megfognánk,
nem érjük el soha,
életünk pillangója.
Talán a lelkünk,
ha meghalunk, elvész a reményünk.
A remény éltet, csak nehéz megmondani: kinek miben is áll az az életfenntartó cél? Hogy emlékezzünk különféle történtekre, hogy elmúlt bajaival is értékeljük a létet? hogy várt mindennapi apróságokért, igen azokért is - bizony szeretünk, szeretnénk élni még...
VálaszTörlésMadách szerint: a cél halál, az élet küzdelem,s az embercélja a küzdés maga." A kihívások küzdésre késztetnek, de a szeretet parancsa is, akinek van rá indítéka.
TörlésVan egy határ, amikor ezek már nem elegendők, hogy szeressük az életet, hogy szépnek lássuk, és mégis félünk, mert tudjuk, hogy a távozás végleges, és néha ránk tör a kíváncsiság: mi lesz szeretteinkkel, az emberiséggel, a világgal, de ezt a halál nem méltányolja. A velünk történő sok rossz,fájdalom elveszi életkedvünket, sőt akár életünket is.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMiért?
Törlés