Professzor doktor Hakapeszik Antal már gyermekkorában tudósnak készült. Sohasem játszott játékokkal, sem a szomszéd klapecokkal..Kedvelte az állatokat, legfőképp a bogarakat. Szorgalmasan gyüjtögette, gombostűre feltűzködte. Társai mind megcsodálták a különleges sokféle bogárfajtát...
Anyjának ez bizony nem tetszett, ezért sokat veszekedtek..Mihelyt felnőtt, elköltözött, laboratóriumot építtetett, - ott kísérletezett..Alig evett, alig ivott... szórakozni sem ment soha, így a nőkhöz sem lett köze. Sokat tanult szakkönyvekből, külföldet járt messze földön. Tanult a bennszülöttektől, kotyvasztott a becsempészett gyógyfüvekből italokat meg porokat..- titkaiba senkit be nem avatott.
Volt egy hűséges szolgája, ki a háztartást ellátta. Az inas , vagy talán komornyik - mindegy hogyan nevezzük - alkalmazkodott is ehhez, mindig hallgatott, ha kellett. Ő is remeteként élt, de nem haragudott ezért. Tisztelte, óvta gazdáját, így jól megértették egymást. A munkában sem zavarta, mégis néha látogatta. Ilyen alkalom volt az is, mikor tojást akart főzni., de Antal úr kizavarta, mondván majd ő megfőzi a tojást, közben megoldja a gondját. Kiment hát az inas engedelmesen, kérte urát, hogy a tojást három percig főzze, ő majd bejön érte. Letelt már talán öt perc is, mikor megjelent a szolga, és mit látott?! Uramfia! Professzor állt a tűzhelynél gondolkodva - kezében a tojást tartva, míg a drága szép zsebóra javában főtt a lábosban.
Ez még semmi! Volt rosszabb is, elbeszélem most már azt is. Titkon dohányzott a tudós - mindig csak egyedül, nem akarta, hogy e szokás róla kiderüljön. Szolgája sem tudott róla, így hát nagyon meglepődött, mikor gazdájának - annak kérésére - vitt egy pohár vizet a laborba - és azt látta, hogy gazdája feje füstöl folyamatban.
Mit tehetett egyebet - hogy segítsen - a professzor arcába loccsantotta a vizet, majd kiszaladt az utcára, segítségért kiabálva:
- Jaj, mi történt, segítsenek, kérem, az én gazdám annyit tanult, hogy most kigyulladt a feje, orrán, száján dől a füst..
Akadtak segítőkész emberek, a szolga nyomában berohantak a szobába - aztán meggyőződtek róla, hogy itt másról szól a nóta. A dohányzás élvezet, rászokni is könnyen lehet..segíti a gondolkodást, kikapcsoló szórakozás.
Így terjedt el a dohányzás. Azóta már nem titkolják, megfizetik borsos árát...Egyre többen utánozzák, pedig tiltani próbálják. De aki egyszer rászokott, káros szenvedélye árt, mégsem mond le róla már.
Nem tudhatjuk, hogy az elbeszélt esemény mennyire játszott közre a dohányzás elterjedésében, mint ahogy azt sem, mennyire haragudott aztán doktorunk az inasára... Az bizonyos azonban, kedves Sarolta, hogy meséd erősítette a professzorok szórakozottságáról terjedő mendemondákat... :>)
VálaszTörlésAki a tudományban elmerül, és emiatt szórakozott a mindennapi dolgokban, annak meg kellene bocsátani. Mesém magvát egy újságban olvastam, és kissé átalakítottam, de a lényege akár igaz is lehet..
VálaszTörlésSarolta