Megőrzött képsor múltadból,
ahogyan szemben álltok,
mögötted a srácok, sandítva hallgatók.
Az úr megint nem nyughatott.
Pódiumáról lenézőn széttekintve
hatalmát foghegyről, könnyeden jelezte.
Leszólta külsőd: Mi ez a maskara?!
Újabb merényét némileg álcázta,
jobbítás szándéka volt az úr álcája.
Érezted szégyen dühét, és máris
mintha erős hullám, láz tört volna rád –
habozás nélkül visszaszóltál.
Eleven benned az esemény sora,
a kínos helyzet, s aki kiváltotta;
és lelkedben a lázadó indulat,
mely hirtelen szökött fel magasra.
A pódium, a felsőbb jelképe előtted,
honnan a tekintély szúrósan méreget;
s ím, rögzült a dac acélja benned.
Felfogtad, mindig van esélyed;
adódjék mindenkor, ami csak megpróbál,
gúny vagy bármi más zaklatás:
előtted e képsor, mi úgy fájt,
és mutatja az irányt – az úr meg a láz.
Az Úr megaláz - ezzel dühöt vált ki a "maskarákból"
VálaszTörlésde mindig van megoldás, hogy visszavágj.
Aki uraskodik, előbb-utóbb rosszul jár. Pillanatnyilag akár győztesnek is érezheti magát, de tekintélyén, "úrságán" bizony már csorba esett... Köszönöm a véleményed, Sarolta!
TörlésKomoly témáról szól a versed, fájdalmasan, de nagyon.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Nem kevés kínos érzés fogja el az embert élete során, de az elsők - feltehetőleg éppen az elsőség okán - jobban megmaradnak. - Köszönöm véleményed, kedves Mila.
TörlésÚgy látszik, hosszabb verseid is képesek elérni a "kívánt" hatást, Gábor. József Attila-i gondolatot juttatott most eszembe: "...szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát". üdv.: Árpád
VálaszTörlésSzeretnék hatni, de mint érzed, ettől nem vagyok hatásvadász. Jó ide az idézeted, kedves Árpád. Örültem hozzászólásodnak.
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.