Kapolyi György: Vásott gondolatok

Hajjaj- rengeteg apró baj van, és ezek lassan akkora sárgolyóvá válnak, hogy az Úr, a maga mindenhatóságában sem képes odébb gördíteni. Mert például, nálunk vagy nem törődnek valamivel, vagy ha igen, akkor kötelezővé teszik. El sem tudják képzelni, hogy mondjuk, teremtenek egy új lehetőséget, azt elérhetővé téve, felajánlják az embernek, mint választhatót.

Ez, a rejtett erőszaknak egy kultúrált formája, mert ők tudják, hogy nekem mi a jó, törvény írja elő, hogy mit, mikor, és hogy kell értelmeznem, mikor vagyok beteg, és mikor egészséges.

Ha meggondolom, kiváló dolgom van, nem kell semmire gondolnom, és ha mégis, hát majd szólnak, hogy mikor tegyem, és mit. Elég, ha annyit látok, hogy ne menjek neki egy villamosnak, hogy meg tudjak különböztetni egy férfit egy nőtől, anélkül, hogy fogdosnom kéne.

Ez már majdnem Huxley „Szép új világa”, csak bírjam idővel, és akkor minden már ki is alakult, és jön az örök boldogság, a feltámadásig- egy gyönyörű réten énekelgetve virágokat szedek, és süt rám a nap, minden káros sugárzás nélkül. 

Ez már majdnem a szép új világ, csak még egy kicsit várni kell, várni, és eszelősen hinni benne, mert a hit az nagyon fontos, anélkül, a vágyott siker elérhetősége megkérdőjelezhető…

Aztán, hogy mit lehet kezdeni egy megkérdőjelezett siker ábrándjával, hát fogalmam sincs.

De egyelőre maradjunk a földön, igaz, hogy latyakos és hideg- főleg így télen, a rozoga nyári cipőd már rég feladta, mert csak autónál kötelező a téli gumi, cipőtalpban, és óvszerben nem.

Az utóbbinál azért nem probléma, mert csont híján, nyári gumiban sem kapsz reumát…

Egy gonddal kevesebb…

Hát, gond az van elég, szinte az egész élet gondok halmazából áll, aztán egyszer csak jön egy, amit nem tudsz megoldani… 

Így megy ez, nem másképp.

De összességében mennek a dolgok, hiszen mást nem is tudnának csinálni, a nap süt, ha nincs éppen beborulva, a madarak énekelnek, ki- hogy tud, és pezseg az élet…

Néha annyira, hogy kifut a serlegből, lefolyik az oldalán, lomhán szétterülve eláztatja az abroszt.

Sebaj, majd megszárad.

Hogy folt marad, na és, már annyiszor kifutott, hogy a rengeteg folttól mindenki mintás rajzolatot lát.

Van, ami felhőket, kutyafejet, vagy krampuszt idéz, tartalmasan el lehet nézelődni alkalmasint.

Mert a tartalom, az nagyon fontos. Nem tudom miért, de fontos. Úgy hallottam.

Sokan hiszik, akkor meg lehet benne valami.

Ha meg elegem van a sok tartalmas dologból, akkor álmodom, hogy egy tenger fekete vizében ülök, és pengetem a hangszeremet. Ahogy szól a dal, úgy kezd nőni a hajam, hatalmasan beborít engem, meg a vizet, egészen a horizontig, meg a sziklás partig terpeszkedik.

Én meg ringatózom és játszom.

Hogy lábaim vannak e, vagy sellő uszonyom, ezt sosem fogom megtudni, mert térdtől lefelé, a vízben vagyok, és nem látok semmit.

Hajjaj…rengeteg apró baj van, és ezek lassan akkora sárgolyóvá válnak, hogy az Úr, a maga mindenhatóságában sem képes odébbgördíteni.

Hát hogy lehetnék ezek után a mindenhatóság lehetségességében biztos?

Kép: Kapolyi György alkotása