Az anyák gyümölcsöt termő fák,
Kalászt érlelő búzatáblák.
Magokat szóró virágok,
Illatos indák, hajtások.
Védőn széttárják karjukat,
Óvják, táplálják lombjukat,
Madárfészket rejtegetnek,
Ha a szél zúg, énekelnek.
Édes nedvekkel itatnak,
A fagy elől betakarnak.
Elrejtik a bánatukat,
Gyermek látja mosolyukat.
Ki nem fogynak a mesékből,
Vigasztaló szép beszédből.
Szenvedésükről hallgatnak,
Fáradtak, nem panaszkodnak.
Soha el nem veszítheted,
Amit kaptál, szeretetet.
Hálád jele legyen virág,
Illatozó tavaszi láng,
Csokorba kötött orgonák.
Az anyák a legjobbat akarják, szeretnék gyermekeiknek, s már ezért is minden köszönetet megérdemelnek. És bizony az év minden napjára érvényesen; az anyák napi köszönet csak egy kitüntetett alkalom az elismerés, a hála kifejezésére. A szavak is esnek annyira jól, mint az illatozó orgonák... :)
VálaszTörlésAnya csak egy van, nincs szebb, jobb, mint az anyai szeretet /vannak kivételek is/ - ezt az ember főként akkor érzi, mikor maga is szülővé válik.
VálaszTörlésAz anya, akit gyermeke nem szeret - sőt meg is mondja neki /tudok ilyen esetet/ -hatalmas fájdalom, de sok gyermek önző,mert életünk is csak egy van.
"Ilyenek az emberek" - írtad Te is. Megbocsátani neki- kívülállóként nem lehet, de az anya ezt is elviseli.