Kapolyi Noémi: Egy nagy szerelem története, velem, a nő szemével 2.rész

Furcsa telefonhívások

Mivel sok időt töltöttünk közösen, egy légtérben, Zsoltnak pedig hallókészüléke volt már gyermekkora óta, a telefonját nagy hangerőre állítva használta, így a mellette lévő-jelen esetben én-minden hallott a beszélgetésekből.

Ezekből pedig igen sok volt.

Rendszeresen a felesége kereste, általában valamilyen feladat elvégzésének okán, pár szó erejéig kicsit kedves volt, majd jött a feladatok sorolása, és természetesen minden feladat magában hordozta azt is, hogy fizetni kell, valamint a sürgetést, hogy azonnal de minél hamarabb igyekezzen haza, mert őt vinni kell ide-vagy oda, egyébként meg minek kell még mindig Pesten lennie.

Ahogy telt az idő, a hetek, hónapok, egyre inkább úgy tűnt, hogy Zsolt vigyen haza sok pénzt és a rendeléseket, lehetőleg dolgozni ne is járjon, a stílus a telefonban pedig aggasztóan leértékelő és követelő hangnemre váltott.

Ha após telefonált, hogy induljon el, azonnal minden abbahagyott és ment.

Ha ez a munkánk hátrányára történt, szót emeltem érte, mert egy szervezés közepén nem lenne szabad mindent otthagyni és elrohanni.

Egy alkalommal pedig végképp kifakadtam Zsoltnak, elmondtam neki, hogy úgy reagál és viselkedik, mint egy alárendelt futóbolond, akit egész nap küldözgetnek és úgy rendelgetnek bárhová, hogy nem is veszik figyelembe őt magát, ebből pedig az is látszik, hogy semmibe veszik, nem tisztelik otthon. 

Akárhogy is nézzük, összevitatkoztunk, jól fel voltunk dúlva, majd ő hazasietett.

Másnap azonban megdöbbentő dolgot mondott Zsolt, gondolkodott azon, amit előző nap mondtam és úgy látja, hogy van némi igazam.

Ezt aztán nem beszéltük túl, de a telefonhívások otthonról nem csökkentek, és a kérések áradata sem.