Ősz hozott, ősz visz el.
Rongyos foszlányok
mállanak az idő savában,
nem használok színfogót.
Nem értettél meg,
hervadt mű-szóvirágod
megalázott. Amit érzek:
nem átjáróház vagyok.
Ha felbukkan neved
emlékeimben,
már nem tudom ki vagy,
nem találom memóriám
szögletében a hozzá
tartozó arcot,
hamuba hullott
szavakat, segít a kór.
Kép: Bernáth Aurél: Tél
Amikor a visszagondolás egyre kevesebb tényre hagy emlékezni... A volt élet foszlányai mögül már nem sejlik fel a feledni való, csak azt érezni: elmúlt, mi nem volt jó. Szerintem ezt fejezed ki röviden is erőteljesen, Ildi!
VálaszTörlésKöszönöm, Gábor, jól látod. Idővel azonban a jó emlék is felejtődik, megkopik a fénye. Az életkorunk előrehaladta még segíti is ezt a folyamatot, vagy betegség is.
TörlésEz a "Felejtés" a sors kegye. Nem lehet intenzíven élni egyidejűleg, előre, és visszafelé.
VálaszTörlésgyuri
Azt hiszem, amilyen átok a felejtés, van amikor áldás, hogy tudunk felejteni, túllépni dolgokon.
Törlés