Idő
Ahogy szokott, most is múlt.
Tevékenyen, sűrűn.
De történt közben pár apróság.
Nagy meleg lett aznap, de én reggel picit melegebben öltöztem, mint kellett volna, a nyári kardigánomat le kellett volna vennem, de ujjatlan vékony pántos felsőt viseltem, és a vállamon volt pár piros pattanás, amit sehogyan sem akartam mutogatni.
Ott ült mindegyikünk a maga számítógépe előtt, és én azt hittem megfulladok a melegtől.
Zsolt megkérdezte, miért nem veszem már le a meleg ruhámat.
Abbahagyta a munkát, mert nem válaszoltam, az irodaszéket felém fordította, és kérdőn nézett rám.
Kínban voltam, nem csak a pattanások miatt, hanem azért is mert régebben említette, hogy a felesége milyen vékony, és én az alkatomat is szégyelltem, hát most erre mit mondtam volna?
A csend hosszabb lett, én meg kénytelen voltam eldadogni, hogy mi a gondom.
Felálltam, levettem a kardigánom, és leraktam, ott ácsorogtam, Zsolt meg felállt, odalépett, és nagyon-nagyon melegen átölelt, éreztem, ahogy ver a szíve, ahogy átfog az izmos, erős karjaival és a kemény mellkasához húz, és ott tart, az arcát a nyakamhoz nyomta és csak álltunk.
Aztán hirtelen úgy engedett el, mint akit áramütés ért, vagy hirtelen ébred egy álmából, hátrakapta a karjait és leült az asztalához.
Én is leültem, de azt éreztem, hogy boldog vagyok.
Különválás a munkánkban?
Ha két erős egyéniség közösen vállalkozik, előbb-utóbb kétfelé ágaznak útjaik.
Itt is ez történt énfelettem.
Igen ám, de velem mi lesz?
Az üzlettárs igényt tartott a munkámra.
Zsolt pedig külön irodában kívánta folytatni a munkát, nem megszakítva velem a kapcsolatot, de lazábbra fűzve az eddiginél, és egy idősebb munkatársnőt is keresett magának.
Bennem összedőlt valami.
Miért nem engem hívott magával?
Miért ezt az idegent akarja?
Napokig nem találkoztunk, én mindent csináltam, ahogy eddig is, de minden éjjel sírdogáltam a külön hálószobámban és nem hagyott napközben egy percre sem nyugodni a kérdés, miért nem akar engem Zsolt?
Hiányzott a barátom.
Zsolt megérezhetett valamit a munkatárs tartózkodásából. Számára sem lehetett közömbös a kedves kollegina. De valami... valami visszahúzta. Talán egyfajta, a történetben ki sem mondott elkötelezettség... (?)
VálaszTörlésKedves Gábor,
VálaszTörlésKöszönöm a véleményedet és a remek gondolataidat.