A pillanatot adtad,
jövőt soha.
Most a múltat hagyd
nekem, lepje út pora.
Árny lebeg mellettem,
volt élet tanúja:
simítására megrezzenek,
érintése bársony, puha.
Köd előttem,
köd mögöttem,
ködből jöttem,
ködbe mentem.
Kép: Pintér András fotója
Riba Ildikó: Ködben
A pillanatot adtad,
jövőt soha.
Most a múltat hagyd
nekem, lepje út pora.
Árny lebeg mellettem,
volt élet tanúja:
simítására megrezzenek,
érintése bársony, puha.
Köd előttem,
köd mögöttem,
ködből jöttem,
ködbe mentem.
Kép: Pintér András fotója
Valami történt... nem is kevés? Vagy ami volt, jobb is, ha lepi feledés? Életünk rezdülését írtad meg e néhány sorban, Ildi, e fel- majd eltűnő jelenést... (o)
VálaszTörlésMindig történnek dolgot, hol kisebb, hol nagyobb nyomot hagyva lelkünkben. Meg kell tanulnunk az elengedést is, vagy így, vagy úgy. :)
Törlés